Tényeken alapuló nézetet!

„ĺgy a szlovákiai magyarság első számú politikai képviselőjének szavai olyan környezetben nyertek értelmezést, amelyben egyértelműen a Gyurcsány-kormány elképzelései ellen, alkupozíciót eleve kizárva, a nyomásgyakorlás eszközét ajánlották Budapestnek.”

Lovász Attila a Vasárnap főszerkesztőjeként biztosan tudja, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök elképzeléseire csak akkor lehet reagálni, ha ezt időben megismerteti az érintettekkel, s egyeztet mindazokkal, akikre a javaslat vonatkozik. Gyurcsány miniszterelnök úr a szabadkai tanácskozás megkezdésével párhuzamosan tartott sajtótájékoztatót és jelentette be „elképzeléseit”, amelyeket – a miniszterelnöki hivatal internetes oldala szerint – levélben közölt a határon túli magyar nemzetrészek politikai vezetőivel. Hadd jegyezzem meg, az MKP mind a mai napig ilyen levelet nem kapott. Sajtón keresztül történő üzengetéssel valóban nem lehet nemzetstratégiát kialakítani. A határon túli szervezetek elvárták a magyar kormánytól, hogy – a nézeteltérések tisztázására – ránk vonatkozó javaslatait az első körben velünk egyezteti. Tehettünk vajon mást, mint hogy ilyen módon hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a magyar kormány nem megfelelően kezeli ezt a kérdést? Minden alkalommal hangsúlyoztuk, nyitottak vagyunk a tárgyalásokra. Közelíteni szeretnénk az álláspontokat. Ez lenne a kötelességük a magyar kabinet tagjainak is, hiszen 1996-ban, a Máért megalakulásakor elfogadott zárónyilatkozatban arra vállalt kötelezettséget az akkori – MSZP-s – budapesti kormány, hogy minden esetben, az őket érintő kérdésekben, egyeztet a határon túli magyarokkal.

„Csak Szabadkán (ti. Bugár – a szerző megj.) nem figyelmeztette a sajtó munkatársait, hogy ami Kasza Józsefnél igaz, nem biztos, hogy a felvidékiek esetében is helytálló.”

Az újságíró sem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy bármikor nyilatkoztam vagy nyilatkozott is az MKP politikusai közül bárki a kettős állampolgárság problémájáról, minden egyes alkalommal hangsúlyoztam-hangsúlyoztuk, bár a felvidéki magyarok számára ez nem jelent létkérdést, de fontosnak tartjuk, hogy szolidaritást vállaljunk és segítő kezet nyújtsunk mindazon nemzettestvéreinknek, akik még nem tagjai az Európai Uniónak. Mit szóltak volna a szlovákiai magyarok, ha hasonló helyzetben az erdélyiek vagy a vajdaságiak nem álltak volna mellénk? Hogyan éreztük volna mi magunkat? Nekünk arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy erkölcsi kötelességeink vannak az egész magyarsággal szemben.

Az újságíró számon kéri az MKP-n, hogy 2002-es választási programjában nem szerepelt a kettős állampolgárság. Szerepelt azonban Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozásának elősegítése. Ez pedig esetünkben egyebek közt éppen azt teszi lehetővé, amit az unión kívül rekedtek számára a kettős állampolgárság jelentene: az akadálymentes kapcsolattartást az anyaországgal.

Úgy gondolom, az újságírók felelőssége a közvélemény alakításában legalább olyan mértékű, mint a politikusok felelőssége a választókkal szemben. Éppen ezért minden olvasónak joga van ahhoz, hogy tényekre alapozott véleményt kapjon az egyetlen szlovákiai magyar napilaptól.

A szerző az MKP elnöke