Templomba, magyar!?

Idén is szervez „országos tanévnyitót” a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Ezúttal szeptember 3-án, Füleken. Az ünnepség a helyi katolikus templomban lesz, az ünnepi köszöntőt pedig Csáky Pál, a szlovák kormány alelnöke mondja. A tervek szerint megszólal Szigeti László oktatásügyi államtitkár is. Van-e ezzel a hírrel valamilyen probléma, s ha igen, micsoda?

Tény, hogy nevezett politikusok a Szlovák Köztársaság alkotmányos képviselői, mondhatni, megtestesítői. Mindaddig, amíg hivatalban vannak. A hitvesi ágytól kezdve, a sportpályák lelátóin át a templomokig mindig és mindenütt... A templomok egyik lényegi sajátossága, hogy általában emberek gyülekeznek falaik közt. Csakúgy, mint a sportpályákon meg az ünnepi nagygyűléseken. A hitvesi ágynak persze ildomos különböznie a sportlétesítményektől, az ünnepi nagygyűlésektől meg a templomoktól... Ezen túl, természetes törekvés, hogy az éppen regnáló politikusok is szívesen mutatkozzanak olyan helyszíneken, ahol lehetséges választóik, híveik(?) szoktak volt gyülekezni. Csakhogy közszolgákként éberen disztingválniuk kell! Illő például Szlovákia népéről tudniuk, hogy nem csak és kizárólag katolikus felekezetű emberek alkotják. Az alkotmány sem rögzíti, hogy Szlovákia holmi klerikális állam lenne! Ha tehát egy civil szervezet katolikus templomba invitálja „országos tanévnyitóra” a köz hivatalos szolgáit, azoknak mérlegelniük kell, hogy jelenlétükkel és megnyilatkozásaikkal reprezentálják-e vajon az általuk képviselni hivatott államot, az ország népének egészét. A reformátusokat, evangélikusokat, a zsidó és egyéb vallásúakat, urambocsá’ az ateistákat... E tekintetben egyáltalán nem mellékes tény, hogy a rendszerváltás előtt épp a pedagógustársadalom volt az, amely a legtöbb „hivatásos ateistát” adta a vallásellenes rezsimnek! Kényszerből vagy dalolva – egyre megy. Az ideológiai kurzusváltást követően aztán persze hívő kereszténnyé „fejlődött” számos ateista... Méltán elvárható azonban, egy-egy meggyőződéses marxistából egyszeriben vakbuzgó teokratává átvedlett konjunktúralovagtól különösen, hogy most véletlenül se törekedjen lova túlsó oldalára. Mi több, senkit ne ösztönözzön ilyesmire!

Egy demokratikus államban a tanügynek vallásügyi vonatkozásban semleges pozíciót kell betöltenie. Nemkülönben a pedagógusszövetségeknek. Mert papnak a templomban, tanítónak az iskolában a helye. E két intézménynek ugyanis merőben különbözik a társadalmi szerepköre. Az egyik alapja a hit erejének, a másiké a tudás erejének gyarapítása. Ám csak az ideológiai semlegesség garantálhatja, hogy az oktatásügy ne dogmákkal, hanem gyakorlati tudással vértezze fel a fiatalokat. Ne feledjük, a tudás gyarapítása közügy, a hit viszont lelki szükséglet, azaz magánügy. Enyhén szólva vitatható tehát, hogy Csáky Pál kormányalelnök és Szigeti László államtitkár urak állami tanévnyitó rangjára emeljék-e jelenlétükkel egy civil (gyaníthatóan nemcsak szakmai, hanem ideológiai, politikai ambíciókat is tápláló) szervezet magánkezdeményezését, avagy sem.