Tékozló fiúk árfolyama

Még nem feledtük a hazai politikai életnek azt az epizódját, amelynek napjaiban František Gaulieder, a HZDS egykori oszlopa a mozgalommal összeveszett, és Mečiar „kiszivárogtatta”: pártbelije képviselőjelöltté nyilvánításakor dátum nélküli nyilatkozatot írt alá a honatyaságról való lemondásról. A kiszivárogtatás úgy is felfogható, hogy ezzel akarva-akaratlanul szondát bocsájtottak le a szlovákiai politizálás mélyrétegeibe, hogy megállapítsák a politikai pártok türelmét, illetve kérlelhetetlenségét a közéleti szélhámoskodás iránt. Gaulieder azzal, hogy a biankó okmányt aláírta, önként zsarolhatóvá tette magát. A lényegen mitsem változtat, hogy tisztában volt vele, aláírása jogilag nem helytálló; a reverzális bemutatása erkölcsileg ugyanúgy minősíti az aláírót és az áláíratót.

A perpatvarnak az lett a vége, hogy Mečiar ellenzéke úgyszólván szentté avatta a kormányzó mozgalomtól elbitagolt politikust. Még ma is elő-előfordul, hogy demokratának tartott személyiségek megrendülten emlékeznek vissza parlamentből való úgymond kisemmizésére. Pedig Gaulieder erkölcse azonos színvonalú a HZDS-ével.

Úgy tűnik, mintha a fordulat utáni politikusaink zöme a 40 év alatt elmulasztottakat pótlandó a demokrácia hajnalán beiratkozott volna hitoktatásra, és gyorstalpaló tanfolyamon a plébános úr egyetlen bibliai történetre, a tékozló fiú esetének ismertetésére korlátozta volna a képzést. Mert rendben van, előfordulhat, hogy miután Gašparovič a HZDS-ből távozva új pártot alapított, elmozdulás történik a politikai struktúra korszerűsödése felé, Mečiar pedig valamivel hátrébb húzódik az agarakkal. De fogalmunk sincs, mennyivel húzódik hátrébb. Sőt, szeretném látni azt a politológust, aki hitelt érdemlően előre tudja jelezni, mi a szándéka Gašparovič pártjának, ha esetleg parlamenti erővé válik. Az természetes, hogy a hazánkban állomásozó külföldi diplomaták szondázzák a HZD törekvéseit és a választások után várható lépéseit. Ez azonban csak annyit jelent, hogy előszobáztatják Gašparovičot. Némely publicistáink és politikusaink alig burkolt lelkesedéséből azonban már-már arra lehet következtetni, hogy szerintük Gašparovič lesz az a politikus, aki szalonképessé tud tenni némely eddigi szalonképteleneket. Pedig biztosan egyelőre csak annyi tudható, hogy politikailag Gašparovič is ugyanabból a tyúkaljából való, mint Gaulieder. És annyi, hogy eddig még mindig inkább Mečiar formálta a szlovákiai politikai struktúrát, nem pedig e politikai struktúra „másik vége” Mečiart.

A tékozló fiú megtérése láttán egyelőre talán kíméljük meg a lakomára szánt legkövérebb bárány életét...