Tekints vissza néha!

Messzebblátó politikusok egy-egy, a pártjukat is kedvezőtlenül érintő kiadós politikai hullámverés, netán vérbő botrány után nem mulasztják el a hátratekintést. Tudni akarják, a vezérkart követik-e a mezei hadak. És szemügyre veszik, az általuk képviselt politikai erő megnyilvánulásai nem rokoníthatók-e más, korábban szintén a napsütötte oldalon sütkérező párt később látványos leszereplését előidéző melléfogásaival.

Ha felteszem a kérdést, hogy a három magyar párt egyesülése óta eltelt évek alatt az MKP mulasztásai, melléfogásai melyik szlovákiai párt tévedéseivel rokoníthatók, akkor meglepő módon a Szlovák Nemzeti Párt és a Ľupták-féle munkásszövetség marad fenn a rostán. Két, időközben nagyon könnyűnek találtatott politikai erő, amellyel a Magyar Koalíció Pártja még csak közös galaxisban se tartózkodik a politikai csillagtérképen.

Kezdettől szívesen orrunk alá dörgölik, hogy a magyarság politikailag nemzeti alapon, tehát a Slota

párthoz hasonlóan szerveződik. Cáfolgatjuk, de teljesen ezt mindmáig nem sikerült megcáfolni. Azóta se, hogy az MKP miniszterei – már második ciklusban – ott ülnek a kormányban. Itt nem arra gondolok, hogy a nemzeti alapon szerveződést, mondjuk, egy Slota nevű „bagoly” veti, teszem azt, egy Kvarda nevű „veréb” szemére. Arról van szó, hogy esetenként még egy szintén koalíciós miniszter se átallja éreztetni, mondjuk, az államtitkárával, hogy az MKP nemzeti alapon szerveződését gyanakodva szemléli. Ahogy azonban elnézem a szlovákiai politikai viszonyokat, a nemzeti alapon való szerveződésünkkel szembeni berzenkedésnek pillanatnyilag nincs sok értelme. E téren még sokáig nem következik be változás. Egyelőre elégedjünk meg annak megállapításával, hogy a szerveződésnek e módja olyan érték, amit nem érdemes kirakatba tenni.

Másképp kezelhető kérdés a Ľupták-párttal való hasonlóság. Tény, a munkásszövetség nem volt bővében az első vonalban bevethető politikusoknak. Látszólag az MKP is káderhiánnyal küzd. A „látszólag”-gal nem többet és nem kevesebbet akarok sugallni, mint azt, hogy amíg a Szlovák Nemzeti Párttal való hasonlóság (tehát nemzeti alapon szerveződésünk) talán még évtizedig nem váltható fel mással, a káderhiány kiküszöbölésére van mód. Ľupták pártja mögött közismert dolgok miatt nem voltak értelmiségiek. A munkásszövetség őskonzervatívan volt baloldali. Ez az érdeke megfogalmazására képes összes szlovák nemzetiségű baloldalit távol tartotta Ľuptáktól. Helyzete e tekintetben össze sem hasonlítható a Magyar Koalíció Pártjáéval. Az MKP mögött ott áll(na) a félmilliós szlovákiai magyarság értelmiségének zöme. Ott téblábol, és értetlenül szemléli, ahogy a 35-40 főből álló, összetételében szinte kezdettől fogva változatlan, politikai elitnek nevezett társaság még csak meg se kísérli mozgósítani az egyébként még neki drukkolók szellemi teljesítőképességét. Itt pánik tör ki a szalonban, mihelyt egy csúcsfunkcionárius bebizonyítja: megérett a leváltásra.