Teátrális kémjátszma Moszkvában

 

Az oroszok azonban nem a kiutasításából csináltak ügyet, hanem a teátrális elfogásból. Kell a propaganda akkor, amikor az amerikaiak az oroszok kegyeit keresik, hogy megoldást találjanak a szíriai helyzetre. Ráadásul a szerencsétlen amerikai diplomatát – mert szerintem korántsem volt ő egy James Bond – pont az után kapták el, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter legalább egy szíriai békekonferenciát kikönyörgött Moszkvában. A látványos kémsztori valószínűleg Putyin elnök döntése volt, és pontosan mutatja, hogyan változnak a dolgok Moszkvában. Először is Vladiszlav Szurkov miniszterelnök-helyettes menesztése azt mutatja, Putyin már csak egykori KGB-s erős embereiben (volt kollégáiban, ugye) bízik. Szurkov volt ugyanis a Kremlben a „menedzselt demokrácia” kiagyalója és szürke eminenciása egy évtizeden keresztül. Ezután színdarabok írásával fogja múlatni az időt – saját bevallása szerint.Másodszor, a Kreml jócskán felerősítette kampányát a politikai ellenzék és a Nyugat által támogatott nem kormányzati szervezetek (NGO) ellen. Az új törvény szerint bármilyen külföldi támogatást – jöhet az akár külföldön élő orosztól is – elfogadó civil szervezet köteles „külföldi ügynökként” nyilvántartásba vetetni magát. Harmadszor, a Kreml jól látja, hogy Obama elnök nem viheti bele az Egyesült Államokat újabb közel-keleti háborúba. Az amerikaiak többségének tele van a hócipője a muszlim háborúkkal. Putyin annyira nyeregben érzi magát, hogy John Kerryt három órán át várakoztatta Moszkvában. A békekonferencia bejelentése után pedig Vlagyimir Vlagyimirovics jóváhagyta az S-300 rakéta-elhárító rendszer eladását Szíriának. Ez a rendszer komoly gondokat okozna egy NATO által ellenőrzött repüléstilalmi zóna fenntartásának Szíria felett. Hasznosan működött anno Líbiában is. A szír esetben ráadásul az orosz „tanácsadók” által irányított légvédelmi szír rakéták védekeznének a NATO-repülők ellen. De kinek van ebből valójában haszna? Az új orosz hatalmi elitnek – ami most már szinte kizárólag volt KGB-s elemekből áll. Úgy kell nekik egy (hideg)háború, mint a falat kenyér, hogy Oroszországban megőrizzék hatalmukat. Ha már igazi ellenség nincs, legalább ellenségkép legyen, de az jó nagy. Kémek, rakéták, háborús helyzet – reszkess orosz polgár és tűrj. Ja, és pitizzen csak Amerika. Az érme másik oldala az orosz hatalmi elit félelme. A Nemzetközi Energia Ügynökség friss jelentése ugyanis „forradalmat” jósol az olajiparban az amerikai technológiai újdonságok miatt. A palagáz után nemcsak földgázban, hanem olajban is az USA lehet a legnagyobb kitermelő 2020-ra. Oroszország ennek a folyamatnak – az emiatt csökkenő olajáraknak – a legnagyobb vesztese lehet. Tekinthetjük ezt az egész játékot akár a Putyin-elit utolsó(?) rúgkapálózásának.