Tavaszi remény

Van remény, a világ még nem romlott meg velejéig, az emberek még felismerik a jót, győzhet még a kultúra a bunkóság fölött. Egy fiatal srác cimbalmozik a kassai főutcán. Kicipelte a gyönyörű hangszert, és a langyos tavaszban, egy szál pólóban játszani kezdett. Ha tetszik, odakint gyakorol, a jó időt maradéktalanul kiélvezve. Az elhaladó emberek e nélkül is mosolyogtak volna, egyrészt azért, mert a szemükbe sütött a nap, másrészt meg a hosszú, dühös tél utáni hirtelen „forróság” hatására. A fiatalember szinte rájátszott erre a remek hangulatra. De nem ám divatos csárdásokat, hanem igényes komolyzenét prezentált a korzó népének. Előtte alig feltűnő papírdoboz, ebbe gyűjtögette az adományokat. Az akció helyszínéül a műszaki múzeum előtti teret szemelte ki, de tán csak azért, mert a konzervatóriummal szemben, a napfénytől védetten akart muzsikálni. A komoly felkészültséget igénylő, virtuóz futamok csodálkozó megtorpanásra késztették az embereket. Sokan legyökereztek a járdán, figyelték a kezeit, hátha csal. De nem csalt, komolyan gondolta, néha mosolyogva felpillantott, csak azért, hogy bezsebelje az álmélkodó tekinteteket. Ez a döbbent csodálkozás láthatóan többet jelentett neki, mint a dobozba dobált fillérek. Hogy kicsoda, micsoda, honnan került a főutcára, és mire gyűjtött aznap délután, nem sikerült megtudnom, de nem is igyekeztem szóba elegyedni az ifjú művésszel. Előhalásztam egy tízest, céloztam, és pont beletrafáltam a dobozba. Utána fél órán át élveztem a zenét. Az arra sétáló városi rendőrök az aggódó tekinteteket elkapva barátságosan biccentettek, mintegy jelezve, hogy hézag egy szál se, nem lesz itt probléma, mennek ők szépen tovább, mintha mi sem történt volna. A környező boltokból se rohantak ki felháborodott elárusítónők, hogy szétmegy a fejük, ha ezt tovább kell hallgatniuk. Ők szokták arrébb kergetni a hegedűn kornyikáló bácsikát, a gitáros hippiket és a harmonikás ukránt. De most nem ez történt. A város most befogadta a hirtelen jött tavaszi zenebonát, a főtér közönsége elfogadta, hogy oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni, akár minden este. Mondom, van remény...