Tanulság? Ugyan...

Amikor Bodor Pál még Diurnusként az akkori Magyar Nemzet glosszaírója volt, egyik írásában arra figyelmeztetett, hogy az emberiség képtelen saját hibáiból tanulni, s képtelen levonni a megfelelő tanulságokat. Azóta eltelt 23 esztendő, pontosan annyi, mint amennyi a legutóbbi autóbusz-katasztrófa óta Siófokon. Véletlen műve, de 1980-ban két órával az akkori baleset után a helyszínen jártam. A látvány korántsem volt szép, s mint az eseményekről egyébként lekésett tanú, végignéztem és hallgattam az összes hírműsort. A rádió, a televízió és másnap a sajtó egyértelműen kifogásolta, hogy Magyarországon kevés a sorompós vasúti átjáró, és legalább a legveszélyesebbeket valóban el kellene látni sorompóval. A csütörtöki siófoki katasztrófa ugyanazon az átkelőn és majdnem ugyanolyan forgatókönyv szerint történt. Ezúttal nem voltam ott, de bizonyára ismerik azt a kellemetlen érzést, amikor az emlékeknek köszönhetően bejön a bizsergés – és valahol a féltés és a félelem. A siófoki átkelőn nem tanultak 23 évvel ezelőtt, és félő, hogy most sem születik megfelelő megoldás. Pakson zűr van. Jóval nagyobb, mint gondolnánk, hiszen a hűtőtartályban 37 olyan fűtőelem van egy helyen, amelyből a technológiai előírások szerint csak hétnek lenne szabad. De egyébként – Bartalis után szabadon – csend van, határozottan csend van. 37 radioaktív fűtőelem ugyan együtt van, és csak véletlen műve, létrejön-e a kritikus koncentráció, de hát a gázszivárgásról már „nem is kellett volna tájékoztatni”. Legalábbis a paksi erőmű igazgatója szerint. 1977-ben lezárták a bohunicei A–1-es atomerőművet. A legnagyobb csendben, ugyanúgy, ahogy egy üzemi baleset két halottjától búcsúztak szeretteik. Az erőmű azóta ott van. Málladozik a fala, rozsdásodik a reaktor palástja, még jó, hogy csak a berendezés radioaktív, a fűtőelemek nem maradtak ott. 1977 után nem vonta le senki a tanulságot, eltussolták és elkussolták Csernobilt, és most csodálkoznak az atomenergetikusok, hogy ideges a sajtó és ingerült a közvélemény. Ha az erőművekben annyira képesek tanulni az eseményekből, mint Siófokon a vasút és a közút üzemeltetői, akkor szeretném megkérni a dúsított uránlemezeket: gondolják meg még egyszer, és ne hozzák össze azt a bizonyos koncentrációt. A Kárpát-medence lakosai hálásak lesznek érte.