Támogatottból túsz?

Lassan egy esztendeje annak, hogy lezajlottak a magyar választások, de az anyaországi politikai árkokat máig sem sikerült betemetni. Sok helyet igényelne mindazoknak a társadalmi és egyéb károknak akár csak a felsorolása is, amelyek ebből az indulatos politikai rivalizálásból fakadnak. Egyre inkább károsultak a határon túli magyar közösségek is, amelyeknek a jelenét egyre jobban sújtják, jövőjét pedig súlyosan veszélyeztetik a késhegyre menő magyarországi pártcsatározások. Az egyetemes magyarság ügyében, s hovatovább már a magyar külpolitikában is felborult az a konszenzus, amely a rendszerváltás után a kilencvenes évek végéig érvényesült. Az első törésvonalak akkor keletkeztek, amikor az Orbán-kabinet a határon túl is mindenáron – elsősorban Erdélyben – a kétpólusú közösségek kialakítását ösztönözte. Gyakran ilyen szempontok alapján tett különbséget intézmények, kiadók és személyek között, kegyencekre és megtűrtekre osztályozva őket. Aztán a Medgyessy-kabinet képviselői a politikai kultúra legelemibb szabályait is felrúgva valósággal kiebrudalták volna például az Illyés Közalapítvány kuratóriumát, arra hivatkozva, hogy leköszönésük előtt még kedvenceik között hatalmas pénzeket osztogatnak, amit az érintettek cáfoltak. Az ádáz szócsaták és dilettáns melléfogások következményeit leginkább a határon túliak sínylik meg, hiszen máig sincs új kuratórium, nem hirdették meg az idei pályázatokat, a szinte állandó anyagi gondokkal küszködő kisebbségi intézmények pedig aligha jutnak hozzá egyhamar az anyaországi támogatásokhoz. Hasonló szomorújáték tanúi vagyunk a módosításra váró kedvezménytörvény ügyében is. Az előző magyar kormány jól tudta, hogy a jogszabályt a választások után mindenképpen módosítani kell, s a törvény alkalmazásához a szomszédos országok kormányainak a beleegyezése is szükséges, hiszen az érintettek az ottani állampolgárságú magyarok. Ezt a tényt ma gondosan elhallgatják. Ugyanakkor igazuk van, amikor bírálják a mostani magyar külügyminisztert és más illetékeseket, akik egyre elszomorítóbb bújócskát produkálnak a határon túli magyarok legitim képviselőivel szemben. A tavaly jóváhagyott ütemterv szerint január végén kellett volna egyeztetni a változtatásokról, a legújabb verzió szerint viszont a Magyar Állandó Értekezlet következő ülésére valamikor április végén kerül sor. A legeslegújabb módosított normaszöveget talán már a napokban megkapják. Mindeközben Nastase és Dzurinda európaiságról oktatgatja a mai magyar kormányt. Alig leplezve, hogy a legszívesebben lesöpörnék a jogszabályt az asztalról. Őket csak az európai értékrendet és az egyetemes magyarság érdekeit határozottan érvényesítő politikával – a strasbourgi illetékes szervek egyetértésével – lehet egyezségre ösztönözni. Ebben a folyamatban a mai magyar ellenzéknek is fontos szerepe lehet, ha valóban az egyetemes magyarság érdekeit és nem az önző belpolitikai megfontolásokat tartja szem előtt. Ideje már bizony magyarságpolitikában is visszatérni a minimális nemzeti konszenzushoz. Mert tragikus következményei lehetnek annak, ha a támogatottakból túszok lesznek, mert a határon túli magyarságot valamelyik budapesti pártközpont, kormányszerv vagy közalapítvány igyekszik megosztani és megbélyegezni.