Támogatási számtan

Az állami költségvetés jövő évi tervezete szerint Szlováia mezőgazdasága mintegy 7 milliárd koronával kapna több támogatást, mint az idén. Ebből az összegből az ország EU-csatlakozása után az agrártermelőknek járó közvetlen kifizetések 50 százalékig pótolhatók. Nem a Brüsszel által megengedett 55 százalékig, illetve amelyre annak idején maga a miniszterelnök is ígéretet tett. Az MKP követelésének megfogalmazásával ismételten kivívta magának a „zsaroló” jelzőt, miközben nyilvánvaló, hogy nem ez az egyetlen koalíciós párt, amelynek miniszterei tárcájuk számára megpróbálnak többet kifacsarni a költségvetési pénzek fölött látszólag vasszigorral őrködő pénzügyminisztertől.

Rokonszenvkeltően is megfogalmazható minden igény, függetlenül attól, hogy az oktatásügyért felelős tárcavezető, vagy az egészségügyi miniszter, netán az újdonsült gazdasági miniszter terjeszti elő. Úgy tűnik, a pénzügyminiszter fülébe Pavol Rusko duruzsolt a legszebben, hiszen 300 milliót „vett el” az eredetileg a közszférában dolgozók 7 százalékos fizetésemelésére szánt csomagból. Indoklása: tárcájának a külföldi beruházók eredményesebb idecsalogatására kell a pénz. A közszférában alkalmazottak így jövőre csak 5 százalékos fizetésemelésre számíthatnak, amennyiben például a pedagógusszakszervezet nyomására nem módosul a kormány álláspontja.

Sok mindenből arra következtethetünk, nem lesz egyszerű ügy a költségvetés parlament általi jóváhagyása. Az sem kizárt, hogy Szlovákia költségvetési provizóriummal kezdi az új évet. De előfordulhat, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb költségvetési hiánnyal. Ez viszont az euró mielőbbi bevezetése szempontjából rontaná Szlovákia helyzetét. Pillanatnyilag minden lehetséges, még az is, hogy a mezőgazdaság az ellenzék támogatásával kapja meg a kért támogatást. Ez sem könnyítené meg a pénzügyminiszter dolgát, hiszen tovább kellene keresnie a pénzátcsoportosítási lehetőségeket. Amelyek bizonyára vannak még a költségvetésben. Elég csak a kormány olyan kiadásaira gondolnunk, amelyek többnyire csak a magas rangú minisztériumi hivatalnokok kényelmét szolgálják (drága luxuskocsik, fölöslegesen felújított miniszteri szobák stb.), és beszélhetnénk a semmitmondó, ugyanakkor sok pénzt felemésztő EU-kampányról is. Az ilyen jellegű kiadások látszólag kis költségvetési tételek a mezőgazdasági termelők pluszköveteléséhez képest. De miközben az előbbiek révén aligha változik a gazdaság hatékonysága, a mezőgazdaság versenyképesebbé tétele révén kedvezően változhat. Mezőgazdaságunk, élelmiszer-feldolgozásunk lerobbant állapotban még köszönőviszonyban sem lesz az unió többi országával, a szlovákiai falu életszínvonaláról már nem is beszélve. A mezőgazdasági támogatások növelésének ellenzői azt sugallják, hogy az agrárium istápolása: magyar ügy. Rendkívül sanda megnyilvánulása ez a nacionalizmusnak.