TALLÓZÓ

Az orosz katonákat ellenségnek nyilvánították címmel közölt összeállítást a Komszomolszkaja Pravda a győzelem napja alkalmából. Az összeállítás szerzői arról írnak, hogy Oroszországban él azoknak az emléke, akik életüket adták, s nem felejtik el, miért. Mindenki látta a híradófelvételeken, hogyan fogadták a szovjet harcosokat Európában, és mindenki azt hitte, fennmarad az európai népek hálája azok iránt, akik elűzték a fasisztákat. „Ám most ezt a történetet átírják, mégpedig azokban az országokban, amelyekben a vérünkkel mostuk fel a megszálló barna festéket” – írta a lap. Felidézte korábbi cikkeit arról, hogy Románia, Lengyelország, Magyarország iskolai tankönyveiben ma az áll, hogy ha volt is a Szovjetuniónak szerepe a hitleri Németország feletti győzelemben, az csak másodlagos volt, de alapvetően a szerencsétlen kelet-európai népek megszállásával és kifosztásával foglalkozott. Ezután az összeállítás ismerteti a lengyelországi és romániai helyzetet, majd Magyarországra térve megállapítja: „Nem csillapodnak a szenvedélyek a Budapest belvárosában álló szovjet katonai emlékmű körül. A jobboldali erők az elbontását követelik. Az indoklás: a szovjet katona éppen olyan megszálló volt, mint a német (noha a horthysta Magyarország a legvégsőkig Németország hű szövetségese maradt). A budapesti Terror Házában megnyílt kiállítás pedig nyíltan egyenlőségjelet tesz a nácik és a szovjet hadsereg között. S ezt a múzeumot állandóan egész Magyarországról látogatják a gyerekek. Bárdossy egykori horthysta miniszterelnököt viszont, akinek kormányzása alatt Magyarország részt vett a Szovjetunió elleni hitleri agresszióban, mártírnak tekintik. Nem is olyan régen egy magyar bíróság egy botrányos perben hivatalosan felmentette azokat, akik Ságvári Endrét, az antifasiszta ellenállás vezetőjét 1944-ben megölték. Amint a Népszabadságban Tamás Gáspár Miklós megjegyezte, Magyarország eddig még soha nem jutott el az antifasizmus nyílt tagadásáig. Akkor most eljött az idő?” – tette fel a kérdést a lap. Végül a szerzők Vjacseszlav Nyikonov politológust idézték, aki rámutatott: a több kelet-európai országban megfigyelhető jelenségnek semmi köze nincs a történelemhez mint tudományhoz. Politikáról van szó, amely a vezető csoportok érdekében a múltba billen. (mti)