TALLÓZÓ

Ingus ellenzékiek szerint egy narancsszínű forradalom rémétől riadt meg Murat Zjazikov elnök, aki meghiúsította egy tüntetés megtartását. Az észak-kaukázusi orosz tagköztársaság elnöke sűrű rendőr-kordonnal záratta le a politikai megtorlások áldozatainak szentelt Magasz környéki emlékmű környékét, s a tüntetés egyik szervezőjét néhány órára őrizetbe vették. Bár az Ahki-jürt mozgalom csak a (Joszif Sztálin szovjet diktátor által 1944-ben) Észak-Oszétiához csatolt Prigorodniji körzetet akarta megint visszakövetelni, Zjazikov attól félt, hogy a lemondását fogják sürgetni – feltételezték ellenzékiek. Ingusföld feltárja előttünk a „színes forradalmak” igazi értelmét: ezeket nemcsak azért csinálják, hogy az oroszbarát elitet kiszorítsák a volt szovjet köztársaságokból, hanem azért is, hogy megingassák Oroszországot – véli egy politológus. Alekszandr Cipko szerint nem a demokrácia exportjával, hanem a csőcselék erőszakosságával, a mindent szabad exportjával állunk szemben. A forradalmak kockázatot feltételeznek, nem véletlenül válnak a tömegek hőstettévé. Azok azonban, akik mostanában döntögetik a kormányokat, semmit sem kockáztatnak, mert tudják, hogy a hatóságok nem fognak védekezni – fejtegeti. Ha a hatóságok Ingusföldön és Baskírföldön ugyanúgy viselkednek, mint Leonyid Kucsma volt ukrán elnök Kijevben és Aszkar Akajev bukott kirgiz államfő Biskekben, akkor az ilyen forradalmak átterjednek Oroszországra is – int Cipko a bulvárlapban, hozzátéve: a büntetlenség nemcsak zülleszti, hanem felettébb kísérti is az embereket.

DER SPIEGEL

A március 8-án megölt Aszlan Maszhadov már csak koránál fogva is egyike volt az utolsó csecsen lázadóknak, akik még a néhai Szovjetunióban váltak felnőtté, s még bizonyos köteléket éreztek szűkebb hazájuk és Moszkva között. E generáció eltűnésével, a helyükbe lépő fiatal terroristákkal megnőtt a valószínűsége annak, hogy Csecsenföld még ádázabb harcok színterévé válik, és szaporodni fognak a beszlánihoz hasonló véres túszejtő akciók az oroszok lakta településeken. A Maszhadovról alkotott vélemények jól tükrözik azt az ideológiai árkot, amely az Oroszországnak „jót akaró” emberek véleménye között húzódik. Az egyik oldalon állnak a titkosszolgálati módszerek, a másikon az önrendelkezési jog szószólói. Aligha fogja a világ valaha is megtudni, ki volt valójában a föld alatti bunkerében kivégzett csecsen vezető: a beszláni túszejtők megbízója, amint azt – bizonyítékokkal adós maradva – Moszkva állítja, vagy a béke hercege, ahogy a csecsen függetlenség nyugati szószólói feltételezik. Alighanem Maszhadov volt az utolsó igazi szovjet polgár a csecsen lázadók soraiban. A mozgalom héjáinak a szemében túl kezes volt, viszont a béke hívei túl durvának tartották.