TALLÓZÓ

Újvidéken megvertek két vajdasági magyar egyetemi hallgatót – írta az újvidéki lap. A két diákot egy forgalmas utcán pofozták meg. Két szerb fiatal szólította le őket, s kérdőre vonták mindkettejüket, miért beszélnek magyarul Szerbiában. Egyikük először a diáklányt ütötte meg, majd két pofon csattant diáktársa arcán is. A verekedést két férfi akadályozta meg, aki a közelben autóbuszra várakozott. „Katasztrófa, hogy ilyesmi történik, ilyet eddig nem hallottam, illetve nem éltem át. Engem az életben nem vágott pofon senki” – mondta a magyarkanizsai diáklány. A két egyetemista nem tett feljelentést a rendőrségen, csupán elpanaszolták a dolgot a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezeténél.

NÉPÚJSÁG

A temesvári forradalom kezdeti, reményteljes céljaiból sok minden nem valósult meg – ez az alapgondolat vonult végig azokon az előadásokon, amelyek a pénteken Temesváron rendezett nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el magyarországi politikusok részéről is. Az eseményen beszédet mondott Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára is, aki emlékeztetett arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt a forradalom szikrája Tőkés László református lelkész otthona előtt lobbant fel. Románia és Közép-Kelet-Európa történelmének e fejezete Temesvárral és a magyar lelkész nevével kezdődik – mondta az államtitkár.

VASÁRNAPI HĺREK

Nem volt semmiféle közös magyar–szovjet titkosszolgálati irattár, és nem kerülhetett a KGB-hez magyar ügynöklista sem – nyilatkozta a lapnak Gálszécsy András, aki az Antall-kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter volt. Fantazmagóriának nevezte a közös titkosszolgálati irattár feltételezését. Véleménye szerint ez a feltételezés abból született, hogy 1989-ig több közintézménynél voltak még szovjet tanácsadók, akik együttműködtek a magyar belső elhárítókkal. A KGB bizonyos jelentéseket, tájékoztatókat megkaphatott. „Az együttműködés keretében folyt egy levelezés. Időnként, gondolom, a KGB írt a III-as főcsoportfőnökségnek, hogy tájékoztatást kér vagy ad valamiről” – mondta. Hangsúlyozta: soha nem hallotta, tapasztalta, hogy nagy mennyiségben vittek volna a Szovjetunióba magyar iratokat. Kende Péter szociológus-újságíró azt hangsúlyozta a lapnak, hogy a ‘70-es években kezdődött a magyar hírszerzés fokozatos függetlenedése. „1985-ben megszületett a belső parancs, mely szerint a KGB-tanácsadóknak információt szabad átadni, de kizárólag előzék nélkül” – mondta. Ez azt jelenti: megtiltották a hírszerzőknek, hogy tudassák: kitől, ki, hol, mikor, hogyan szerezték az információt és ki ellenőrizte, erősítette meg. „Ezek nélkül pedig az információ értéke nulla, értelmezhetetlen.”