Szurkolok a gímesieknek

A napokban olvastam az Új Szó Levélbontás rovatában a gímesi iskola sorsáról. Valójában ez az írás gondolkoztatott el. Megteszünk-e mindent azért, hogy fennmaradjunk? Mi történt velünk, hogy idáig engedtük fajulni a dolgokat, s mi magunk vagyunk a magyarságunk sírásói? Nem értem, mi motiválta a gímesi önkormányzat MKP-képviselőinek döntését, ha ők sem álltak a magyar iskola mellé, akkor kitől várhatnánk azt, hogy kiálljon? Mikor nekik adott volt a lehetőségük, kezükben volt sok gímesi gyermek és magyarságunk sorsa, fennmaradása. Kik képviseljék a magyarságot, ha nem ők, legyenek akár helyi vagy parlamenti képviselőink. Azt mondják, a tandíjat meg kell fizetni mindenkinek, csak az a baj, hogy itt és most nagy a tét. Sajnos, sok más esetben is érdektelenné válunk, kevés az olyan ember, aki önzetlenül saját szabadidejében tesz valamit magyarságunk, kultúránk fennmaradásáért, netán ápolásáért, őrzéséért. Még annak is elvesszük a kedvét sok esetben, aki ezt végzi. Gáncsoskodunk ahelyett, hogy segítenénk munkájában. Szurkolok a gímesieknek, s azt kívánom nekik, hogy legyen sikeres a harcuk, hiszen nemes célért küzdenek.

Ruhás Teréz, Vágfüzes