Szóval, színház?

Színházról szól meglehetősen meglepően a szlovák nagypolitika az utóbbi időben. És ezzel tulajdonképpen elégedettek is lehetnénk, hisz a színház lélekemelőbb téma, mint mondjuk, a korrupció vagy a lehallgatás. Szóval, színház – mondja a hazai újságolvasó, tévénéző, rádióhallgató. Természetesen a Nemzeti Színház új épületéről van szó, amely mostanra már az évszázad építménye, jobban mondva: a múlt század építménye. Mert jószerivel a huszadik század utolsó évtizedeiben kezdték építeni, röviddel a rendszerváltás előtt. Az akkori tervek magukon viselik a kommunista gigantománia minden jegyét, hisz a Presscentrum közelében épülő vagy inkább épülgető monstrum talán Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lesz, ha elkészül. És hogy elkészüljön ez a Luca széke, ahhoz természetesen pénz kell, sok pénz. És akarat, politikai akarat, mert természetesen megoszlanak a vélemények, hogy kell-e ilyesmi a kicsike Szlovákiának, színház, pláne nemzeti színház gyanánt. Annak idején azt gondolhatták az akkori állampárt bugyraiban, hogy a szocialista kultúra megérdemel egy ekkora nagy házat. Úgy tervezték az elvtársak, hogy ebben a modern épületkomplexumban összpontosítják majd az összes fővárosi színházat, az operát, a balettet, a Kis és Új Színpadot, a bábszínházat, a pantomimszínházat, szóval, mindenkit, és ettől lesz ez a színház nemzeti. A nézőtér befogadóképességének a terve is gigantikus volt, két-háromezer emberre méretezték. A terv már akkor, keletkezése pillanatában sem tetszett azoknak, akikért állítólag megszületett: a színészeknek, a társulatoknak. Amelyek mindegyikének megvolt és megvan a saját színháza. Ám ez a „pofa be” időszaka volt, a kommunista irányítás úgy vélte, jobb lesz az, ha a sok rebellis, bohém színész egy helyen lesz, sokkal jobban ellenőrizhetők lesznek. Na és a nemzeti új épülete, a nagy nézőtérrel remek lesz pártkongresszusok tartására is. S már látták is magukat a díszes emelvényen – a színpadon. Na de a kommunista párt XVIII. kongresszusa elmaradt, az elvtársak máshol tömörülnek, és az országot már nem irányítják, hála Istennek. Viszont a rendszerváltás utáni kormányoknak hagytak itt egy csinos kis gumicsontot, amin el lehet rágódni, kormányban, parlamentben, sajtóban. A nagy kérdés, persze, hogy mi lesz ebből az épületből. Szóval, színház?