Szóval preferenciák

Ha március elején parlamenti választásokat tartottak volna tájainkon, akkor felettébb érdekes, de semmi esetre sem meglepő eredmények születteknek. Az egyik szerint a Smer simán vezeti a listát, a HZDS most már stabilan a második helyre szorult. Az MKP meg ugyancsak stabilan már egy ideje harmadik-negyedik, és azért ettől bizonyos körökben nyilván nyugtalan az álom. Ha márciusban tartanák a parlamenti választásokat, a Smer kerülne ki győztesen: a lakosság csaknem 30 százaléka szavazna rá. Ez az előző hónap adataihoz képest majdnem 3 százalékos növekedést jelent, és ezen már el lehet mélázni. Van persze olyan felmérés is, amely az MKP-t csak a negyedik helyre teszi, a harmadik itt a miniszterelnök pártjáé 10 százalékkal. Az öt-százalékos küszöböt nem érnék el az ortodox kommunisták, vagyis a KSS és a liberálisok, tehát az ANO. Viszont a legutóbbi parlamenti választásokhoz viszonyítva újra pezsgésbe lendül a szlovák szélsőjobboldal. Ez nem túl jó hír, hisz most már egy-két esettől eltekintve kezdtünk elszokni a parlamenten belüli primitív nacionalista szóhasználattól. A nacionalista nemzeti oldal, tehát az SNS, kezd magára találni, a márciusi felmérések szerint 8 százalék fölött is teljesített volna. Persze érdekes lenne az is, ha nemcsak a szélsőjobb, de a szélsőbal is bekerülne a parlamentbe. Akkor egy nagyon cifra képet kapnánk. A hírek viszont arról szólnak, hogy a KSS szavazóbázisát átveszi a Smer, az ANO-ét meg az SDKÚ. A Szlovák Nemzeti Párt most már nem magával foglalkozik, nem osztódik valódiakra, valódiatlanokra. Meg is az eredménye. Amióta Slota meg Malíková békét kötött, megállíthatatlanul elindultak felfelé a lejtőn.

Nem biztos, hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy az SNS gerjeszti az MKP támogatottságát és fordítva. Az elmúlt, SNS nélküli évek bizonyították, hogy egyáltalán nincs szükségük egymásra. Szlovákia közhangulatának, parlamentjének meg pláne nincs, mindenki jobban érezte magát. Na de vox pupuli, vox dei. Még van több mint egy évünk, hogy mi, választók eldöntsük: milyen parlamentet akarunk.