Szomorú vasárnap?

A Szaddám-rezsim megdöntése után a Bush-adminisztráció alapvető célként hirdette meg olyan demokratikus rendszer megteremtését Irakban, amely példaként szolgálhat a térség arab országai számára. A szándékot a nyugati világ egyértelműen üdvözölte – más kérdés a kivitelezés módja –, a környező autoritatív arab rezsimek azonban, enyhén fogalmazva, nem lelkesedtek érte. Az amerikai elképzelés első jelentős mérföldkövének tekinthetjük a vasárnap sorra kerülő iraki választásokat, amelyekről már most ki lehet jelenteni – bármilyenek legyenek is az utólagos hivatalos értékelések –, hogy nem lesznek, nem lehetnek demokratikusak. És ez most nem az amerikaiakon vagy az átmeneti kormányon múlott-múlik, a szervezők mindent megtettek. A választások demokratikusságának alapvető feltétele, hogy szabadok legyenek, márpedig a megfélemlítés légkörében szabad akaratnyilvánításról nem lehet beszélni. A választások hete is hadüzenettel felérő merénylettel kezdődött hétfőn hajnalban, hiszen a célpont Allávi kormányfő pártjának székháza volt. Amerikai titkosszolgálati források szerint erre a hétre négyszáz merényletet terveznek a felkelők, s a Zarkávi-csoport legutóbbi közleménye is a választások – és nem az amerikaiak! – ellen ígért kíméletlen harcot, aminek egyértelmű a politikai üzenete. Nyilvánvaló, hogy az ország egész területén nem tudják megszervezni a választásokat, főleg a szunnita háromszögben nem, a szunniták egyébként is bojkottot hirdettek. Megjósolható: később erre hivatkozva az eredményt sem fogják elismerni. Bár teljes lesz a készültség, a hadiállapot a hét végén, és Washington ígéri, hogy mindent megtesz a biztonságért, a sikerben kevesen hisznek, az aggodalmak jogosak. Ha eddig a kormánynegyedben, a bagdadi zöld zónánál sem tudták garantálni a biztonságot, hogyan fogják másutt? Számos vidéken az utolsó pillanatig titokban tartják, hol lesznek a szavazóhelyiségek, s hírek szerint vannak körzetek, ahol félelmében minden jelölt visszalépett. Nemzetközi megfigyelők sem készülnek a választásokra – nincs aki felelősséget merne vállalni testi épségükért. Ha a felkelők sorozatosan fel tudják robbantani a rendőrőrsöket, hogyan és ki tudná majd megvédeni a szavazókörök előtt esetleg sorban álló polgárokat? A minap a választási bizottság elnöke is elismerte: rendkívül nehéz volt a szervezés, az irakiaknak a demokratikus választásokat illetően nincs tapasztalatuk, nincs hozzá infrastruktúra, sem megbízható nyilvántartás. Rengeteg párt, szövetség, jelölt indul, ezeket azonban – néhány kivételtől eltekintve – senki sem ismeri, eszközök sem voltak a megfelelő kampányhoz.

Mindezek ellenére január 30-a fordulópont lehet a jelenlegi iraki helyzetben. Még az USA-val az utóbbi hónapokban hadilábon álló Irán is azt hangoztatta hetek óta, hogy most kell megtartani a választásokat. Teheránnak alapvető érdeke, hogy a síiták győzzenek, még akkor is, ha ez majd nem vezet egy szigorú iszlám állam létrejöttéhez Irakban. Szakértők szerint ugyanis az a síita Egységes Iraki Szövetség esélyes a győzelemre, amelynek több vezetője is Iránban kapott menedéket a Szaddám-rezsim idején. S ami még fontosabb: Teherán fenyegetve érzi magát a szomszédban állomásozó amerikai csapatok által, s az ő távozásukat reméli a választások sikerétől. Tehát ami biztos: ilyen körülmények között is lesznek választások. De azt senki sem tudja, valójában mi fog történni négy nap múlva.