Szlovákiában ez így van

Két olyan témához szeretnék hozzászólni, amely már nemcsak engem, hanem a lakosság nagy részét is kellemetlenül érinti. Az első az egészségügy. Ez egy olyan ágazata a nemzetgazdaságnak, amely nem termel, és rá van utalva a költségvetésből kapott pénzre. Magyarországon volt egy bizonyos Bokros-csomag, amely olyan intézkedéseket tartalmazott, melyek talán a gazdaság növekedése szempontjából hatásosak voltak, de aki a legjobban megérezte a hatásukat, az az egyszerű, fizetésből élő állampolgár volt. Nekünk is van egy, alapjában véve ugyanilyen kihatású csomagunk, az úgynevezett Zajac-csomag. Ez is olyan intézkedéseket tartalmaz, melyek leginkább a kiskeresetű polgárokat sújtják. Merthogy képviselői vagy miniszteri fizetésből nem probléma kifizetni azt a 20 koronát, amelyet a szegény polgár minden orvoslátogatáskor „legombol”, majd a receptért jön a másik 20 korona. Rudolf Zajac tárcavezető olyan komolyan gondolja az egészségügy reformját, hogy a tarsolyában még egy csomó reformelképzelés van. Az említett miniszter nagyon szeret kategorizálni, magyarán: osztályozni. Osztályozza a gyógyszereket és – nem utolsósorban – a betegségeket is. Őszerinte egyes betegségek gyógyításához valamivel a páciensnek is hozzá kell járulnia. De kérdezem én, aki 38 évet ledolgozott és becsületesen fizette a betegbiztosítási díjat: Akkor most én is fizessek?! Sajnos, ebben az országban olyan a „módi”, hogy ameddig dolgozol és fizetsz, addig jó vagy, de ha – mint az én esetemben is – amikor netalán rokkantnyugdíjba kerülsz, akkor dögölj meg. Az, hogy ennek a társadalomnak a fejlesztéséért valamit is tettél, az már senkit sem érdekel. A Zajac-témát olyan alternatívával lehet befejezni, hogy ez a reform leginkább az ország szegényebb rétegeit sújtja. Ha a miniszter ki akarja húzni az egészségügyet a csávából, akkor máshogy keressen pénzt, nem pedig a szegény ember bőrének a lehúzásával.

A másik témakör, amellyel kapcsolatban szerettem volna kifejteni a véleményemet, a polgárok kategorizálása vallás és nemzetiség szerint. Hogy miről van szó? Arról, hogy egy szlovákiai állampolgárt és talán (vagy csak azt) megkülönböztették a többi állampolgártól azért, mert zsidó. De, uraim és hölgyeim, hol élünk?! Hogy honnan jött ki ez az egész botrányos osztályozás, azt talán tudjuk: egy olyan állami szervtől, amelynek egyébként az a dolga, hogy a polgárok nyugodt és biztos életét szavatolja. Amikor egy ország titkosszolgálata azzal foglalkozik, hogy ki milyen nemzetiségű vagy vallású, akkor engem ez nagyon emlékeztet valamire. Most egy olyan dolgot fogok leírni, amit eddig „nem mertem”. Jó pár évig dolgoztam a bűnügyi rendőrségnél, és volt alkalmam belelátni az ŠtB-s kollégák munkájába is. Hogy miért említem ezt? Azért, mert ez a zsidózás engem valamire emlékeztet. Hogy az olvasó megértse, elmagyarázom. A kommunista időkben működő ŠtB-nek volt egy ügyosztálya, a III., melynek a feladata a belső ellenség megfigyelése volt. Az a belső ellenség elsősorban mi, szlovákiai magyarok voltunk, zsidók, jehovisták és még a többiek, akik nem voltak szimpatikusak az államnak. Amikor kisgyerek voltam, sokszor megkérdeztem: „Édesanyám miért kérdezik tőlem az iskolában, hogy miért születtem Táborban?!” Anyám erre annyit mondott, hogy majd megérted, ha nagyobb leszel – és talán igaza lett neki.

Benyovszky László, Léva