Szlovák léggömbök

Megkezdődött az idei regionális és a jövő évi parlamenti voksolások kampányainak politikai előjátéka. Már eregetik fel tematikus kísérleti léggömbjeiket a pártok. A jelek szerint a szociális demagógia nem lesz nyerő, mert a több százezer szlovákiai Tiborc eddig is tűrt békességgel, és a sorsuk lassacskán jobbra fordulhat. Tavaly nem emelkedtek, hanem kis mértékben még csökkentek is az élelmiszerárak, az idén pedig növekedhetnek az átlagbérek. Az ellenzékiek ezeket a tényeket tudatosítva inkább újra a magyarkártyával próbálkoznak. Slota, Mečiar és Fico az elmúlt héten egymást is igyekezett túlharsogni az állítólagos magyarveszély, különösképpen a kulturálisautonómia-törekvések miatt. Szimpatizánsaik magyarellenes fóbiáira, valamint arra a történelmi tényre építenek, hogy amikor az elmúlt évszázadban a szlovák politikusok területi autonómiát követeltek, akkor gyakran elszakadásra gondoltak, ami 1939-ben, majd 1993-ban be is következett. A szlovák populista triumvirátus – amelyet sajnos, az államfő is nyíltan támogat – nem tudatosítja vagy elhallgatja, hogy ma merőben más nemzetközi viszonyok között élünk. Az MKP politikusainak egyik fontos feladata lesz ezt a tényt hangsúlyozva tettekkel igazolni, hogy az itteni magyar ember törvénytisztelő szlovákiai állampolgár, rátermett tisztségviselő, akár közjogi méltóság lehet akkor is, ha kulturális értelemben az egyetemes magyarsághoz tartozónak vallja is magát, s ha ezekről a sorskérdésekről éppen Budapesten tárgyal. Senki sem gondol elszakadásra akkor sem, amikor az európai értékrendnek megfelelően saját kultúrájának, művelődésének, a nemzeti azonosságtudata eme pilléreinek a megőrzéséről és erősítéséről – a hatályos európai joggyakorlat alapján – szuverén módon kíván dönteni. Ezek a törekvések nyilván vörös posztót jelentenek a szlovák nacionalisták szemében, akiknek a száma a hazai magyar politikusok elkövetkező magatartása révén is gyarapodhat vagy csökkenhet. Azáltal is, hogy mennyire tudják érvekkel alátámasztani, világos kommunikációval elfogadtatni értékrendjüket. S mennyire lesznek képesek távol tartani magukat a határon túli nemzetrészre gyakran csak eszközként tekintő magyarországi pártok csatározásaitól vagy a Magyarok Világszövetségének a demokráciával és milliók érzelmeivel visszaélő kalandorkodásához hasonló magamutogatásoktól. Olyan elvárások ezek, amelyekre főleg az idén és jövőre minden esetben megfontolt válaszokat kell adni, elsősorban a szlovákiai demokrácia gyarapítása, vagyis az itteni magyarság boldogulása érdekében.