Szlovák iszapbirkózás

A hét találós kérdése: mi köti össze Malina Hedvig ügyét a branyiszkói alagút építése során elkövetett állítólagos gazdasági csalásokkal? A választ szinte mindenki ismeri: Robert Fico. Pontosabban az, ahogy a kormányfő akkor és úgy használja fel a rendőrségi információkat, ahogy az neki a legmegfelelőbb. A Szlovák Közútkezelő Vállalat (SSC) vezetői ellen folytatott nyomozással kapcsolatban kijelentette, „az ellenzéki SDKÚ-t terheli a felelősség a branyiszkói alagút építése során elkövetett gazdasági csalásokért, ezeket ugyanis az SSC vezetői követték el, akiket Mikuláš Dzurinda pártja jelölt a vállalatba”. Hogy a Büntetőtörvénykönyv szerint a nyomozás eredményeiről csak a rendőrség és az ügyészség tájékoztathat, miközben még nekik is ügyelniük kell a bizalmas információk titokban tartására? Ficót mint jogászt ez cseppet sem izgatja, látszólag azt fecseg ki, amit akar. A következő napokban ráadásul való?szí?nűleg ugyanúgy jár el, mint korábban Malina Hedvig ügyében, vagyis az általa kifecsegett információkra reagálóknak azt üzeni: nem kellene beavatkozniuk a rendőrség munkájába, „feleslegesen politizálva” az ügyet. Miután mindenkit lejáratott, hátradől, kibicnek nevezve mindenkit, aki nyilatkozni mer az ügyben. Nagyjából ennyi a közös Malina Hedvig ügye és a „branyiszkói botrány” között. Az előbbivel szemben ez utóbbi esetben szinte biztos, hogy a kormányfő az SDKÚ egykori közlekedési miniszterét, Gabriel Palackát nem alaptalanul vádolja azzal, hogy a számlák felett, amelyekre a csalásokból befolyó pénzt utalták át, Palacka rendelkezett. Palacka korábban a Dzurinda-kormány egyik legbefolyásosabb minisztere volt, akinek a Dzurindához fűződő baráti viszonyának hála szinte mindent megbocsátottak. Az első Dzurinda-kormány közlekedési miniszterének a posztját ugyan csak egy évig látta el, mivel a Szlovák Távközlési Vállalat magánosításával kapcsolatban korrupcióval vádolták. Ugyanígy felmerült a neve a motorvonatokkal kapcsolatos botrányban is, amely a közlekedési miniszteri székben Palackát váltó Jozef Macejko miniszterségének a végét jelentette. Az SDKÚ volt pénztárosa a törvényeket is sajátos módon értelmezte. A legemlékezetesebb aranyköpése még 1999-ben hangzott el, amikor kijelentette, hogy ha sofőrként éjszaka egy kihalt úton megy át a piroson, azt nem tartja olyan nagy bűnnek, hiszen ezzel senkinek sem okoz kárt. Ennél tömörebben talán még senki sem fogalmazta meg politikai hitvallását. A sajátos törvénymagyarázat ellenére Dzurinda végig kiállt Palacka mellett. Az SDKÚ ma már ugyan nem olyan büszke rá, ahelyett azonban, hogy az ügy alapos kivizsgálását szorgalmaznák, ellentámadásba lendültek, azzal vádolva a Smert, hogy a saját problémáiról szeretné elvonni a figyelmet.

A kölcsönös sárdobálás legnagyobb vesztesei a jobboldali szlovák választók lehetnek. A fundamentalista keresztény KDH-n kívül ugyanis számukra mára egyedül az SDKÚ jelent reális ellenzéket a nemzeti szocialista kormánykoalíciónak. Ha az ellenzékiségét csak a kölcsönös sárdobálásban és saját korrupciós ügyeinek a bagatellizálásában éli ki, lassan a maradék választóit is elveszítheti, határtalan lehetőségeket nyitva Fico önkényuralmi hajlamai előtt.