Szentelt vizit, hazai vizeken

Persze, ez nem összeg, semmiség, a pénz száz helyen csurog el, csak évi egymilliót átmosni, ellopni bűn, azért talán még le is ültetik itt az embert, ha nem lop hozzá gyorsan még pár milliót, mégis, jó víztükörképe ez az országnak, főleg aszály idején.

Igen, egymillió nem pénz egy televíziónál, Rusko rögtön százmilliót akart kizsarolni a Markízának Mojžis Drukosától, igaz, állítólag csak kölcsönbe, legalábbis ezt állította Mojžis a szembesítésnél, vizuális típusok mindketten, úgy látszik. Ruskót hat órán át hallgatta ki a rendőrség, a nyomozóknak se könnyű. A parlament alelnöke talán hazugságvizsgálatnak is aláveti magát, bár még hezitál, milyen látvány lenne az, teleaggatva drótokkal, hát megmondom, szép, nagyon szép, minden bársonyszékre kéne szerelni ilyen berendezést, még jobb a hordozható változat, járna, mint a mandátum, a mihez tartás végett, nem prédikálnának vizet.

Bár akkor meg tényleg csak a magzatvízállásról beszélnének, az abortuszról talán mindannyian azt mondják, amit gondolnak, a nők meg nem érdekesek. Ebben a témakörben az egyik legmagvasabb gondolatot Víťazoslav Moric (P)SNS-képviselő címezte parlamenti képviselőtársaihoz, még 2001-ben. „Ahogy az ember hallja itt a hozzászólásokat az egyik oldalról, másik oldalról, lassan elkezdi sajnálni, hogy negyven-ötven évvel ezelőtt nem engedélyeztek több abortuszt. Egy csomóan nem ülnének itt közülünk.” Pedig akkor még nem is akart megbukni a kormány a magzatelhajtás miatt. Rudolf Schuster Ukrajnából passzolta vissza a kormánykoalíciónak az aláírásra váró törvényt, oldja meg maga a saját problémáját. Örülök, hogy az elnök keleti szomszédunkhoz ment vakációzni, mert hallhatok majd egy olyan mondatot, amit eddig még soha, kis öröm is öröm: Pompásan nyaraltam Ukrajnában.

Körülbelül ötven nap van hátra II. János Pál látogatásig, és egyelőre a pápavárás is tipikusan szlovákiaira sikeredik. Az ország fejei meghívták a Szentatyát, de pénzt nem adnak eleget az előkészületekre, a kellően pompás és méltó, de főleg biztonságos fogadtatásra, legalábbis ezt állítják a rendező városok és az egyház is, amely egymaga annyit kért az eseményre, amennyit a kabinet összesen szán rá.

A kormány viszont pápabizniszt gyanít, miért pont a Szentatyából ne próbálnának itt pénzt csinálni, és azt mondja, nem ad pénzt olyan beruházásokra, amelyet egyébként is elvégeznének az önkormányzatok. Az önkormányzatok meg úgy kapják meg a pápát, mint az iskolákat, kórházakat meg a jogköröket, pénz nélkül. A színfalak mögött kemény lobbizás folyik, a fohász itt nem segít, megoldást az jelentene, ha visszanyúlnánk a bűnbocsátó cédulák intézményéhez. Biztató jel van, az egyház jegyrendszert vezet be, megelőzendő a tömegnyomort, csak jeggyel lehet a misére menni és jó helyről látni a pápát, a többieknek marad az óriáskivetítő.

Különben egy pápabizniszről hallottam, de az még II. János Pál első látogatásakor történt, és nem is volt az. Két vállalkozó szellemű vállalkozó szerényen kiszámította, hogy 250 ezer hívőnek legalább 100 ezer hot-dogot elad Pozsonyban, a hívek azonban sok mindent csináltak, böjtöltek, gyóntak, áldoztak, várták a pápai áldást, csak éppen virslit nem ettek, a rokonság meg két nap alatt megunta a virslihegyet, bizony, szenteltvizet kellett volna árulni, állapították meg, későn.

A látogatásnak egy vesztese van, Adriana Sklenařiková. A pápát a szkájjúróp érlájnsz szállítja majd belföldön Boeing 737-esével, amelyre a csúcsmodellt tervezte felfestetni, de erre most már csak szeptember végén kerül sor. Mintha ő, szegény, nem Isten teremtménye lenne.