Szemfedél a hajógyárra

Nagy figyelemmel kísérem a komáromi hajógyárral kapcsolatos eseményeket. 1960-ban léptem át a gyár kapuját, majd 19 évig dolgoztam az üzem szívének nevezett szerszámkészítő és -javító műhelyben. Az ott elsajátított szakmai tudással még sehol sem kellett szégyenkeznem. Egy kívülálló el sem tudja képzelni, hogy mi is a hajógyártás, mi van egy modern úszóműben. A hajógyártásnál nagyon sok szakma van képviselve – méghozzá magas szinten. Ez a kommunista rezsim alatt is így volt, és így van ma is. A komáromi hajógyár 100 éves múltra tekinthet vissza, büszkén! Az eltelt idő bizonyította, hogy a komáromi hajógyártó dinasztia világszínvonalon elismert gyártmányokat tudott és tud produkálni. Ezt a mai megrendelések is bizonyítják. Egy hajó élettartama 40-50 év. A II. világháború után gyártott hajók most fejezik be küldetésüket. A komáromi hajógyárban tervezett és gyártott termékek iránt ma is nagy a kereslet. Ne feledjük, hajót gyártani Besztercebányán, Zsolnán vagy Kassán nem lehet, mert ehhez természeti adottság szükségeltetik, hogy a hatalmas úszómű el tudjon jutni rendeltetési helyére. A rendszerváltás után a hajógyár kiskirályok birodalmává vált. Elkezdődött a rothasztás! Az akkori vezetésben lévő kommunisták kihasználták a „bársonyos forradalmat”, ennek leple alatt elosztották maguk között a gyár egyes részlegeit. Itt kezdő-dött a gyár vesszőfutása! Kiárusítói 30 millió koronában szabták meg az árát. Ez röhej! Szeretnék azzal a tényfeltáróval szembenézni, aki ilyen alamizsnában állapította meg a gyár jelenlegi értékét. Csak az alapterület minimum 15 hektár, 75%-ban termelőrészleggel beépített rész. Olyan gyártmányt nem tudtam volna elképzelni, amire a gyár nem tudott volna ráállni. Ha a kormány és a parlament oda illőkből tevődne össze, akkor ezt a gyárat megkülönböztetett figyelemmel kísérték volna. Az ilyen üzem Európában is fehér hollónak számít. A gyár jövőjét úgy tudtam volna elképzelni, ha már kiárusításra került sor, hogy egy külföldi cég vásárolta volna meg, amely kisöpörte volna az eddigi parazitákat. A hajógyár működését egységes irányítás alatt tudom elképzelni, ha ez nem így történik, darabokra szakad, értéktelenné válik. Az Új Szóból értesültem arról a tényről, mely nem lepett meg, hogy a Penta Group 270 millió korona értéket képviselő vagyonrészért 55 milliót adva bizonyos részlegek magánosításával ráhúzta a komáromi hajógyárra a szemfedelet. (A Penta a régi, csődöt jelentett hajógyár részlegeit vette meg, nem a ma is termelő vállalatot – a szerk. megj.) Ilyen nyíltan és piszkos módon kijátszani csak egy tehetetlen kormányt lehet.

Bathó Hubert

Marcelháza