Szemellenzős elnök

Ivan Gašparovič feltehetően eltökélte, hogy nem minden szlovákiai polgár elnöke akar lenni. Nemrég a Matica slovenská vezetői előtt államférfihoz méltatlanul gyanúsítgatta a Magyar Koalíció Pártját és személy szerint Csáky Pál kormányalelnököt. Elfogultságának újabb jelét adta, amikor az egyházi elöljárókat fogadva több szlovák nyelvű római katolikus misét szorgalmazott a vegyesen lakott déli országrészekben. Érvelése önmagában helyénvaló, hiszen a szlovák ajkú hívő alkotmányos joga, hogy lakóhelyén az anyanyelvén gyakorolhassa hitéletét. Csakhogy ugyanez illeti meg magyar hittestvérét is, de erről az államfő már hallgatott, holott több helyen ők sem élhetnek az alaptörvény szavatolta lehetőséggel. ĺgy aztán a köztársasági elnök valójában azt a fóbiát erősítette, mintha valamiféle sanda nemzetiségi elnyomás érvényesülne az ott élő szlováksággal szemben. Másról tanúskodnak viszont a tények, hiszen a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a szlovákiai magyarság lélekszáma egy évtized alatt csaknem ötvenezerrel csökkent.

Kicsiben jól példázza a társadalmi folyamatokat a Somorja melletti Gútor félmúltja és jelene. Egészen a hatvanas évekig színtiszta magyar település volt, amelyet az akkori közigazgatási reform miatt kiszakítottak természetes közösségi és hivatali környezetéből. Az elmúlt évtizedben pedig új lakópark épült, ahova Szlovákia csaknem minden járásából költöztek lakók. Gyökeresen megváltozott a falu nemzetiségi összetétele. A helyi szlovák hívők kérésüknek megfelelően mintegy két éve hetente anyanyelvükön hallgathatnak misét az ottani műemlék templomban. Nyilván nem mindenhol sikerül ilyen rugalmasan igazságos megoldást találni. Állítólag az államfőhöz Bátorkesziről, az ottani szlovák hívőktől érkezett panasz. Ugyanilyen sérelmet emlegetnek elég régen az oroszkai, a csatai és a lekéri magyarok is, akiknek viszont nincs anyanyelvükön jól beszélő papjuk. Sajnos, nem ők az egyedüliek. Ezekről a gondokról tudnak az illetékes egyházmegyék vezetői. Ám az ő kezüket is megköti a lelkészhiány, amelyen csak fokozatosan lehet enyhíteni, és csak akkor, ha lesz elegendő magyar és szlovák papnövendék. Nem szerencsés hát, ha az államfő féligazságokat hangoztat, mert ezzel a megnyilvánulásaival egyértelműen a szlovák nacionalistákat erősíti. Ha így folytatja, akkor már nemcsak a magyarok, hanem a szlovák demokraták közül is mind többen mondják majd kiábrándultan – a költő aktualizált szavaival –, hogy nem ilyennek képzeltem az elnökömet.