Szélsőséges biznisz

A többször is megjósolt politikai átrendeződésben akkor lehetett igazán hinni, mikor Marian Kotleba a semmiből feltörve, begyűjtve az elégedetlenek voksait megszerezte a besztercebányai megyefőnöki posztot. Kotleba ténykedését látva azonban úgy tűnik, sokkal kicsinyesebbek a Szlovák Testvériség volt vezetőjének ambíciói, vízió és országos tevékenység híján csak a puszta véletlennek és az általános elkeseredettségnek köszönhetően következhet be további erősödése.

Kotlebát nem kerülte el a médiafelhajtás, de jobbára negatív hírek jöttek Besztercebányáról. A megyefőnök ugyan egy különengedéllyel lehetővé tette a RegioJetnek, hogy a társaság távolsági buszokat indíthasson Pozsony és Nyitra megye között, amivel szerezhetett volna jó pontokat a korrupcióellenes harcban, más hírek viszont azt mutatják, hogy a korrupció és a klientelizmus már régen része a besztercebányai közegnek. Kotleba nem számolta fel időben a magánvállalkozását, miközben „pénzügyi adományokat”, gyakorlatilag egyfajta lefölözött különadót fogad el saját önkormányzati alkalmazottaitól. Emellett pályázat nélkül a testvérét bízta meg a megyei tulajdonban levő Besztercebányai Közúti Igazgatóság vezetésével és propagandalappá alakította át a megyei újságot. Nekiesett továbbá az uniós projekteknek és az amerikaiaknak, de elnézve Sergej Chelemendik oroszpárti írásainak sorsát, ezért előbb kapna magyar nyelvű tisztelgő oldalt, mint szembesülne a közösségi elhatárolódással.

Eddigi tetteinek tükrében az a kérdés, mi lesz Kotleba és az általa pesztrált mozgalom sorsa országos viszonylatban. A megyefőnök nevét ugyan ismerik, de a Mi Szlovákiánk Néppárt támogatottsága nem növekedik. Mikor Kotleba megnyerte a megyei választásokat, attól lehetett tartani, hogy a szélsőséges párt a megye irányításában rejlő lehetőségeket ki- és felhasználva igyekszik majd megvetni a lábát az országos politikában. Ehhez képest Kotlebáról csak a helyi botrányok kapcsán hallani és minden arra mutat, hogy nagyon rövid távú előnyökért cserébe juttatja kedvező helyzetbe a tőle függő beosztottjait, komolyabb ambíciókat pedig nem táplál az országos politika iránt. Ráadásul még csak meg sem képes oldani azokat a gondokat, amelyek létezése miatt hozzájutott a funkciójához.

Mindez azt jelentené, hogy nem kell tartani a Mi Szlovákiánktól? Aligha. Azok a megoldatlan, a gazdasági mellett gyakran etnikai színezetű problémák és konfliktusok, amelyek miatt Kotleba megyefőnökké válhatott, továbbra is léteznek. Elég csak egy, a romákat érintő nagy botrány, hogy megint előtérbe kerüljenek a szélsőségesek és átrendeződjenek a politikai erőviszonyok. Az viszont biztos, hogy az esetleges siker nem Kotleba módszeres munkája miatt, hanem tétlensége ellenére következhet be.