Széles nyomtávú érdekek

Viktor Zubkov leköszönő orosz miniszterelnök szlovákiai látogatása alkalmával Robert Fico és kormánya újra közelebb vitte országunkat ahhoz, hogy az orosz érdekek trójai falovává váljunk az Európai Unióban. Már az is jelzésértékű volt, hogy Fico többre méltatta az orosz kormányfő látogatását, mint a bukaresti NATO-csúcsot. Ha valakiben még ezután is kétségek merültek fel a külpolitikai irányultságunkkal kapcsolatban, a szívélyes látogatáson elhangzó nyilatkozatok elég egyértelművé tették a helyzetet. Természetesen szó volt a földgáz- és kőolajszállítmányokról, az atomenergetikai lobbi álláspontját pedig Jahnátek gazdasági miniszter tolmácsolta, aki számít az orosz cégek közreműködésére a mohi atomerőmű 3. és 4. blokkjának befejezésében. Fico újra megerősítette, hogy Szlovákia továbbra is vissza szeretné vásárolni a Transpetrol 49%-át. Kissé kínosan hathatott, hogy az orosz sajtó másnap megbízható tisztségviselőkre hivatkozva a fő hírek között hozta le, hogy Fico, miután visszaszerezte a tulajdont, azt újra eladásra kínálja, orosz cégeknek. Természetesen beleillenek a tágabb képbe Fico kirohanásai a Csehországba és Lengyelországba tervezett radar- és rakétaelhárító rendszer ellen is. Ezzel igyekezett demonstrálni, mi mennyivel különbek vagyunk az orosz érdekek ellen dolgozó áruló csehekkel vagy lengyelekkel szemben. (A NATO-csúcson részt vevő Gašparovič elnök vagy Kubiš külügyminiszter persze egészen más álláspontot képviselt, tovább öregbítve Szlovákia mint megbízható politikát folytató konzisztens partner képét.) A habot a tortára mégis egy megaprojekt beharangozásával tették fel. Bejelentették, hogy 2010-től megkezdődhet a Szlovákián át Bécsig húzódó széles nyomtávú vasút megépítése, amelynek költségeit Fico 4,3 milliárd euróra, azaz mintegy 140 milliárd koronára becsülte.

A kérdés már csak az, mi szüksége van az országnak egy ilyen óriásberuházásra, és mi hasznunk lenne a megépítéséből. Ezzel a válasszal egyelőre Fico adós maradt, és valljuk meg, elég nehéz dolga lenne az indoklással, úgyhogy alighanem ki kell találnia egy újabb hazugságot. Jelenleg ugyanis a meglevő (normál nyomtávú) vasúthálózat és az Ágcsernyőn levő átrakodóállomás kapacitásai messze nincsenek kihasználva. Ráadásul épp ezt a vasúthálózatot modernizáljuk most, súlyos tízmilliárdokat (ezen belül jelentős uniós támogatásokat) fordítva rá. Miért jó biznisz a már meglevő, jórészt kihasználatlan és nagy pénzekből modernizált vasút mellé még nagyobb költségen építeni egy másikat, ráadásul úgy, hogy ennek átrakodóállomása is Bécsbe kerülne? Ha a projektet nem finanszírozza helyettünk az unió vagy az orosz fél, és ez utóbbi nem tud valamilyen garanciát felmutatni arra, hogy az új vonalon jelentős áruszállítás várható, akkor csapnivalóak az üzleti kilátások. A kínai és egyéb ázsiai termékek Európába szállítása (mert ez az igazán nagy üzlet) egyelőre se nem olcsóbb, se nem gyorsabb, se nem biztonságosabb a transzszibériai vonalat is magában foglaló orosz vasúthálózaton. Nem csoda, hogy a szállítás túlnyomó része ma is óriás konténerhajókon folyik, amelyek ma már csaknem 10 ezer nagyméretű konténert is el tudnak juttatni a célkikötőkbe. Egyelőre semmi jele annak, hogy az orosz vasutak a vízi útnál kedvezőbb és olcsóbb megoldást tudnának kínálni.

Az orosz fél (főleg politikai) érdekei persze nagyon is érthetőek. A kőolaj- és földgázvezetékekhez hasonlóan megpróbálják egymás ellen kijátszani az európai országokat. Minél több szállítási lehetőséged van, annál előnyösebben alkudozhatsz az árról és a feltételekről. Érdekes, hogy a lengyelországi Sziléziáig meglevő széles nyomtávú vasút jobb kihasználását, amelyet mindössze 60 kilométerrel kellene meghosszabbítani Csehországig, az oroszok nem forszírozzák. Ellenben kétszáz kilométerrel délebbre, Szlovákián keresztül megérné nekik egy ezzel párhuzamos újabb vasutat építeni. Ebben persze véletlenül sem befolyásolja őket az adott országoknak az amerikai (újabban NATO) radar- és rakétavédelmi rendszerben betöltött szerepe és álláspontja...