Széles a nyomtáv

Fogalmam sincs, hogy a volt Szovjetunió országaiban miért szélesebb, 1524 mm. Bulvárosan akár azt is feltételezhetnénk, hogy az orosz, vagy ukrán, vagy akár az azeri lovak fara sokkal szélesebb volt, de nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne a magyarázat. Van viszont egyszerű magyarázat is: A szovjet birodalom állambiztonsági szempontból tartott szélesebb nyomtávú vasúti hálózatot, hogy a birodalom területére betévedő hadak utánpótlása valamivel nehezebb legyen (lásd még USA, déli államok, a polgárháborúig). A nyomtávok különbözőségének eme biztonsági szempontja mára lehet, hogy nem annyira fontos, de bizonyára messze meghaladja annak szimbolikus értékét. A nyomtávok különbözőségének egyik eredménye, hogy Tiszacsernyőn közel 3000 embert foglalkoztató átrakóállomás üzemel. Hasonló üzemel a magyarországi Záhonynál. No most, gondolt egyet a Fico-kormányzat idején a vasút igazgatótanácsa, oszt aláírt egy memorandumot, mely szerint Csernyőtől Bécsig hosszabbítják meg a széles nyomtávú vasutat, át Dél-Szlovákián, merthogy az áruforgalom szempontjából ez jó megoldásnak tűnik. Még mielőtt valaki nagy stratégának nevezné a vasútjainkért felelős szakikat és szakpolitikusokat, ne feledjük, hogy az orosz kormány hasonló lépés céljából már a mečiari kormányokra is komoly nyomást gyakorolt. Nihil sovum sub sole, de mégis. Most úgy néz ki, komolyan gondolják. Mint ahogyan leírtuk már, az átrakóállomás közel háromezer embernek biztosít munkát, közvetlenül az állomáson vagy a kötődő vállalkozásokban. Ha az árut nem Csap után, Csernőn rakják át, hanem Bécsben, s ha feltételezzük, hogy a technológia fejlődésének okán mondjuk csak 2000 embernek lesz ebből munkája, azok bizony nem a Bodrogközből érkező munkavállalók lesznek. Ha nem is közvetlenül bécsiek, de jobbára osztrákok, esetenként az odatévedő erdőháti vagy csallóközi szlovák állampolgárok. De hogy nem keleti polgártársaink, az már biztos. A régióban, ahol ma átrakodnak, munka nincs. Ha 3000 embert menesztenek Csernyőről, az életben nem találnak munkát a környéken. Ha ma azt mondja egy komoly kormányzati tisztségviselő, hogy maga az építkezés munkahelyeket teremt, akkor emlékeztetnünk kell az illetőt, hogy a Hydrostav nevű cégnek a bősi gát építésekor 12 ezer alkalmazottja volt, az ezredfordulóra pedig a cég megszűnt. Egy ekkora beruházást két évig szokás építeni úgy, hogy aztán harminc évig tejeljen. Ha viszont megépül, akkor néhány tucat szofisztikált bakter elüzemeltetgeti, a vonal építői meg mehetnek legelni. Plusz még az a 3000 fő. Nem kell ehhez briliáns logika, egy átlagos gimnazistának illik az efféle összefüggéseket látni. Hogy kormányzati szinten ezt látni nem méltóztatnak, annak okait csak találgathatjuk. S ha megépítik, úgy járunk, mint Mečiar északi autópályájával, amely körforgalomként, elterelő forgalomként kerüli meg az országot, s az átmenő forgalomból a matrica árán és a Tátra befüstölésén túl semmi hasznunk.A széles nyomtáv szlovákiai beruházásként jó lesz az osztrák logisztikai cégeknek, meg az orosz és ukrán biztonságpolitikának. Szlovákia csak a vendégmunkás szerepét találhatja meg benne. Pazar projekt, amelyre felelős szlovák kormány igent csak tudatmódosító szerek hatása alatt mondhat.