Szelektív érzékenység

Noha a Helsinki Bizottság (HB) egy-egy országban működő társszervezetének eszköztárában kizárólag a figyelmeztetés foglal helyet, ennek az intézménynek a megállapításait egyetlen kormány sem veheti félvállról. A HB aktivistái az emberi jogok megsértése eseteinek vizsgálatánál eddig mindig fején találták a szöget. A lényegre tapintottak, amikor például a hetvenes és a nyolcvanas években arról terjesztettek elő bizonyítékokat, hogy Csehszlovákiában a rezsim saját törvényeit megszegve részesíti hátrányos megkülönböztetésben a másként gondolkodókat. A minap se volt másképp, amikor a szervezet – az amerikai Kongresszus nyolc tagjának, köztük Hillary Clintonnak az aláírásával – a roma nők törvényellenes sterilizációja ügyében levelet intézett Dzurinda miniszterelnökhöz. A levél lényege: nem elég alaposan vizsgálták ki, Szlovákiában akaratuk ellenére sterilizáltak-e roma nőket.

Olyan kormány még nem működött a világon, amelyik kirakatba tenné valamely, a HB-től érkezett levelet. Az jellemző rá, hogy a törvények megtartását tekinti természetesnek. Tehát nem dicsér, de éberen figyeli a természetellenesség megnyilvánulásait. Másik jellemző vonása a HB-nek, hogy figyelmét nem a konszolidáltan élőkre, hanem főképp a veszélyeztetettekre összpontosítja. A szlovákiai cigányok nagyon veszélyeztetettek. A HB többet tud róluk, mint azok, akiket azért fizetünk az adófizetők pénzéből, hogy a romák emberibb körülmények közé kerüljenek.

Véleménnyel szemben egy másik vélemény. Szlovákia kormánya szerint minden a legnagyobb rendben. A HB levelében az áll, hogy az aktivistákat megfélemlítették, és hogy írástudatlan asszonyokkal „olvastattak el és írattak alá” beleegyezési nyilatkozatot.

„Vélemény kontra vélemény” esetén a valóság megismerésére törekedve csak azt tehetjük, hogy mérlegre tesszük mindazt, amit az adott problémával kapcsolatban a két félről tudunk, és feltesszük a kérdést: melyik félnek érdeke a hazabeszélés.

Fennállása óta a HB-ről soha nem derült ki, hogy figyelmeztetései alaptalanok. E szervezet éppen abban érdekelt, hogy kiderüljön, az emberi jogokat illetően minden rendben van. Ez – sajnos – hiú ábránd.

Az újdemokráciákban működő kormányok egytől egyig abban érdekeltek, hogy ha törik, ha szakad bebizonyítsák, országukban emberjogi vonalon minden tökéletes. A szlovákiai magyar politizálás sajátossága, hogy nálunk mind a törvényhozásban, mind a végrehajtó hatalomban az MKP emberére bízták az emberjogi ügyek intézését. Ez logikusnak látszik. Egy kisebbségi emberjogi problémaérzékenysége elméletileg mindig fejlettebb a többséghez tartozóénál. Csakhogy a kisebbségi pártból vétetett miniszterelnök-helyettes is „emberből” van. Tudjuk, mennyire nem sikerült eredményt elérnie a cigánykérdés megoldásában. De az se maradt titok, hogy Csáky Pál értékrendjében hol szerepel a romakérdés megoldása és hol az európai parlamenti képviselőség. ĺgy természetes, hogy ellenérdekelt a sterilizációval kapcsolatos igazság kiderítésében. Egy cigánypéró konszolidálása során két héten belül kiderül a kudarc. Brüsszelben évtizedekig – mint spájzban a befőtt – elvan egy politikus az állóvíz felborzolása nélkül.

ĺgy nem vitás, hogy a szlovák kormány és az amerikai Helsinki Bizottság vitájában melyik félnek adok igazat.