Szegények iskolája és dzsihádisták melegágya

A pakisztáni iszlám vallási iskolák, a medreszék, amelyeken a júliusi londoni robbantások nyomán iszlám aktivisták letartóztatásának hulláma söpört végig, ingyenes oktatást biztosítanak több millió fiatal pakisztáninak, ugyanakkor a Nyugat elleni dzsihád (szent háború) iskolái is.

Több mint tízezer Korán-iskola fogad ingyen több mint másfél millió, 5 és 18 év közötti fiatalt, sőt annál idősebbeket is, és oktatásuk középpontjában az iszlám tanítása áll. Ezek az intézmények nélkülözhetetlen alapjai az ország oktatásának, a világ ama tizenkét országa egyikének, amely nemzeti össztermékének kevesebb mint 2 százalékát fordítja az oktatási szférára.

A medreszék hálózata ezzel együtt kisebbségben van Pakisztánban, ahol 155 ezer állami iskola, 36 ezer magániskola van az oktatási minisztérium 2004. márciusi jelentése szerint. 2002. január 12-én Pervez Musarraf pakisztáni elnök bejelentett több intézkedést, amely a medreszék nyilvántartásba vételét és korszerűsítését célozta. De az elmúlt három évben az iszlámábádi hatóságok optimizmusa ellenére ezek az erőfeszítések beleütköztek a medreszék szunnita és síita vallási elöljárók vezette szövetségének elszánt ellenállásába.

Pakisztán 1947-es megalakulásakor csak néhány tucatnyi ilyen iskola létezett Pakisztánban. A Ziaul Hakk diktátor 1977-es hatalomra jutása után kezdődött iszlamizálási folyamattal, majd az Afganisztán elleni 1979-es szovjet invázióval kezdtek el szaporodni, miután Pakisztán lett a Szovjetunió elleni dzsihád hátországa. Egy pakisztáni kormányjelentés szerint 1988-ban 2891 medresze működött az országban, s több mint 50 százalékukat az egyik legszigorúbb szunnita irányzat, a deobandi vezetői irányították. A szovjet megszállók elleni afganisztáni harc, amelyet nagyrészt Szaúd-Arábia és a többi öböl menti királyság pénzelt, ugyancsak hozzájárult Pakisztánban több száz új iskola finanszírozásához.

A 90-es években a tálib mozgalom, amely véget vetett az afganisztáni polgárháborúnak, legtöbb újoncát a pakisztáni medreszékben toborozta. Több ezer harcost képeztek ki a dzsihád ideológiájára, de e dzsihádistáknak nem csak Afganisztán volt az egyetlen cselekvési területük – állapította meg a brüsszeli Nemzetközi Válságcsoport (ICG). Sokan harcoltak az indiai jelenlét ellen Kasmírban, ahol a lakosság többsége muzulmán, és részt vettek Pakisztánban is a szunnita–síita összecsapásokban, amelyeknek a 90-es évek eleje óta mintegy 4000 halottjuk volt.

„Ezek a vallási iskolák továbbra is olyan alattomos doktrínát tanítanak, amely a vallási erőszakot táplálja, s ez egyre növekvő fenyegetést jelent Pakisztán stabilitására” – állapította meg Szamina Ahmed, az ICG pakisztáni igazgatója a The Washington Post című amerikai lapban. „Akkor is, ha csak a medreszék egy százaléka keveredett gyanúba, s ha mindegyik csak évi ötven harcost termel ki, ez évente ötezer potenciális terroristát jelent – jelentette ki egy névtelenséget kérő, Iszlámábádba akkreditált nyugati diplomata. – Pakisztán büszke arra, hogy 700 al-Kaida-tagot tartóztatott le 2002 óta, de ez a szám elenyésző azokéhoz képest, akik naponta kijönnek a medreszékből.”