Szebbnek látnak bennünket

Nem számított meglepetésnek, hogy a sovány parlamenti többség csütörtökön jóváhagyta a kormányprogramot. Ettől azonban az még nem lett szebb, az általánosságokkal teletűzdelt anyagot valóban nehéz lesz számon kérni rajtuk.

Úgy is mondhatnánk, hogy afféle becsületkasszát kreáltak maguknak, amelybe mindenki annyit tesz bele, amennyit akar (pesszimista szemszögből nézve csak annyit tesznek bele, amennyit még nem szégyellnek). Persze már eleget tapasztaltuk, hogy aki akarja, az a konkrétumokkal teletűzdelt kormányprogrammal is megteheti, hogy kutyába sem veszi. ĺgy azután várjuk inkább a tetteket.

Miközben az áremelések jövő évi hatására gondolva a lakosság arcára fagy a mosoly, addig körülöttünk nagyban dúlt az optimizmus. A jegybank régen nem látott intervenciókkal sorozatosan igyekezett visszaszorítani a koronát a soha nem látott árfolyamról, ezzel párhuzamosan pedig találgatások folytak, hogy meddig lesz képes állni a rohamot a korona további erősödésére játszó nagy külföldi bankokkal szemben.

Ráadásul hét közben újra javítottak Szlovákia hitelminősítésén, ami ismét lendületet adott a hazai fizetőeszköznek; az Európai Bizottság pedig bejelentette, Szlovákia esetében nagyobb gazdasági növekedésre számít, mint korábban, így 2004-től az ígértnél kevesebb uniós támogatásra számíthatunk.

Közben pedig mindenki tudja, hogy a kép távolról sem ennyire jó, hazánk gazdasági helyzete messze nem ad okot az optimizmusra. A Szlovák Tudományos Akadémia legújabb elemzése szerint a termelékenység nálunk mindössze fele az uniós átlagnak. Márpedig arra számíthatunk, hogy míg az árakat mindenképpen felemelik, a bérek csak akkor kerülnek erre a pályára, ha jól megy a munkaadó cégeknek.

Érdekes felfigyelni az akadémiai intézet igazgatójának kijelentésére. Eszerint a hazai cégek örömmel várják az uniós csatlakozást, de ennek oka részben az, hogy fogalmuk sincs, mi is vár rájuk. Ebben a tekintetben az éppen nyilvánosságra hozott versenyképességi világranglista sem tartogatott számunkra sok örömöt.

A vállalati versenyképesség listáján elfoglalt 42. és a növekedési potenciál szempontjából elért 49. helyünk az előző évhez képest további romlást jelent, bár még mindig előbbre tanyázunk, mint például Lengyelország. A Világbank pedig arra figyelmeztetett, hogy amennyiben továbbra sem kerül sor a kívánt reformokra, akkor a gazdasági növekedés üteme a lengyel szintre, azaz évi 1 százalék környékére süllyed. A tanácsok persze ismertek: az államháztartási hiány lefaragása, a nyugdíjfolyósítás, az oktatásügy, az egészségügy reformja és még sorolhatnánk. Reméljük, ezekről az elkövetkező egy évben nem csak hallunk majd, hanem látunk is belőlük valamit.

Mivel a küszöbön álló áremelések miatt egyre több családban kényszerülnek részletekbe menő számolgatásra, az alábbiakban közöljük a családokban egy főre eső havi átlagkiadásokat: élelmiszer és alkoholmentes italok 1508 korona, lakás, víz, gáz, villany 1050 korona, ruha, cipő 470 korona és közlekedés 600 korona. Hozzávehetjük Ivan Mikloš pénzügyminiszter kissé módosított, legújabb becslését, amely szerint az emelések következtében a havi többletkiadások családonként 632 koronával növekednek, amiből 532 korona a központi áremelések, 100 korona pedig a hozzáadottérték-adó emelésének hatása.

A szakszervezeti vezetőknek persze vastagabban fog a ceruzája, ők 1900 koronáról beszélnek, a munkaügyi kutatóintézet prognózisa szerint pedig 1500 korona körülire rúg majd a havi többletkiadás.

Februárra kiderül, kinek is volt igaza.