Szaddám első osztályú és „rövid lejáratú” dublőrei

Szaddám Huszeinnek voltak első osztályú hasonmásai és voltak „rövid lejáratú” dublőrei is. Az előbbieket kímélték, gondozták, mintha a korona ékszerei lettek volna, az iraki elnök a nagyobb ceremóniákra tartogatta őket, néha külföldi delegációkat fogadtatott velük. Milliókat költött plasztikai műtétjeikre, amelyekhez két-három évente folyamodtak, hogy a hasonlóság tökéletes maradjon. A „rövid lejáratú“ alteregók viszont, mondhatni, „ágyútöltelékek” voltak, akkor vetették be őket, amikor nagy volt a merényletek valószínűsége.

Mindezt Michael Ramadan mesélte el az Aszaah című, kéthetenként megjelenő iraki lapban. Ő 19 évig „dolgozott” Szaddám-hasonmásként, és csak akkor lépett helyébe egy Mahmúd al-Szakafi nevű, Bakuba kormányzóságból való férfi, amikor őt az iráni háború idején kitervelt merényletben súlyosan megsebesítették. Ramadan és családja egy ideje már az Egyesült Államokban él. Interjújában – amelyről a Corriere della Sera című olasz lap megjegyzi, hogy nehéz benne a fantáziát elválasztani a valóságtól – Ramadan kifejtette, hogy szerinte miért nem sikerült még mindig, három hónappal a háború befejezése után sem a diktátort kézre keríteni.

„Szaddám hitt a mágia hatalmában és mindenféle varázslatot, boszorkányságot felhasznált ellenségei ellen. Anyjától, Szubától örökölte ezt a hitet. Az asszony az aranyozott elnöki palotákba is magával vitte szülőfalujának paraszti babonáit. Egyszer Szaddám megmutatott nekem egy öreg látnokot, aki azt állította, hogy a markában szorongatott különös sárga kövek sértetlenséget biztosítanak neki. Kérte testőrét, hogy lőjön rá, amit az meg is tett. És az öreg valóban nem sérült meg. Szaddám nevetett, és nekem is megparancsolta, hogy lőjek rá, mármint az öregre. Az én golyóm sem tett kárt benne. Ilyen emberek voltak a tanácsadói. Miattuk Szaddám több ezer embert öletett meg, köztük néhány olyant is, aki hű volt a rendszerhez és a Baasz Párthoz. A mágusok megesküdtek, hogy az agyukból kiolvasták az árulás szándékát” – mesélte a volt hasonmás.

Ramadan elmondása szerint a bagdadi udvar másik potentátja egy bizonyos Mohamed al-Dzsanabi volt, aki azt a feladatot kapta: tanítsa meg a hasonmásoknak, hogyan viselkedjenek igazi Szaddámként. Mindennap órákig gyakoroltatta velük, hogyan jár, étkezik, szivarozik, beszél, nevet, haragszik... Ő választotta ki a „hasonmások hasonmását”, Jaszim Muhammad Alit. A kerbelai férfi olyan tökéletes volt, hogy még Szaddám két fia – Kuszaj és Udaj – sem voltak biztosak abban, ki áll előttük. „Tudjuk – árulta el az olasz lapnak Ramadan –, hogy a legutolsó, január 6-i, a hadsereg napja alkalmából rendezett ünnepségen és tavaly, a Baasz Párt forradalmának évfordulóján, július 17-én Jaszim elnökölt, de ezt senki sem vette észre.”

A kérdésre, nem lehet-e, hogy ma már csak Jaszim létezik, Ramadan így válaszolt: „Tudjuk, hogy Szaddám nemrég súlyosan megbetegedett. Az orvosok nem tudták meggyógyítani. Némelyik szerint nem sok ideje volt hátra. Jaszim helyettesítette a hadsereg csúcsösszejövetelein. De nem tudom, hogy a háború előtt nem gyógyult-e meg annyira, hogy újra átvegye a vezetést.” (m)