Szabálytalan szabályok

Az ország szinte valamennyi egészségügyi intézménye – állami, városi, megyei – havonta többmilliós veszteséget termel. Ezért a tárcavezető – feltehetően a busásan megfizetett tanácsosa ajánlatára – gondolt egyet, és a hatáskörébe tartozó 50 kórházigazgatónak szerződést ajánlott. (Az „ajánlott” kifejezés túlzás – kényszerből írták alá, a kemény feltételekkel együtt.) A játékszabályokat kigondoló miniszter kötelezte őket, hogy a feladatokat az év végéig teljesítsék. Hogy mit rejt a szerződés? A kiadások, bér- és energiaköltségek, stb. 10 százalékos csökkentése, a gyógyszerek, a segédeszközök, az étkeztetés, a szállítás, stb. esetében a költségek stabilizálása, az eladósodás azonnali megállítása, valamint az adott intézet 2006-ig szóló fejlődési stratégiájának kidolgozása. És hogy komolyan vegyék a feladatot, a munkatörvénykönyvre hivatkozva kilátásba helyezte büntetésüket éppúgy, mint anyagi jutalmazásukat. A szerződés négy pontjának teljesítését (az év végéig!) százezer koronával díjazza a miniszter. Bármennyire szorítok az igazgatóknak, félő, hogy nem lesznek sikeresek. Vagy ha igen, annak a beteg, a kórházi ellátásra szoruló szerencsétlen polgár látja a kárát. Mert ha az igazgató elbocsátja az alkalmazottak tíz százalékát, a maradéknak pedig csökkenti a bérét, megvonja a túlórákért járó anyagiakat, vajon kiken csapódik le a fehérköpenyesek haragja?! Ráadásul, hogy kötelezhet egy kormánytag valakit arra, hogy törvényt sértő módon megvonja az egészségügyi dolgozók juttatását?! Mi lesz a beteggel, ha a kórházban takarékossági okokból nem fűtenek majd, korlátozzák a melegvíz-szolgáltatást, s a minimumra csökkentik a rászorulók gyógyszerezését?! Persze jó, ha a tárcavezető az igazgatók körmére néz, mert biztosan akadnak kórházak, ahol nem megfelelően kezelik az anyagiakat. De hogy egy kalap alá vegye azokat is, akik évek óta harcolnak az egészségbiztosítókkal, akik eddig is fájdalmas ésszerűsítésekkel – összevonásokkal, elbocsátásokkal, – takarékoskodtak, mégiscsak túlzás. Nem titok, hogy januárban tömeges igazgatóleváltásokra kerül sor, többen állítják, a magánosítás lehet a háttérben, miközben kételkednek abban is, hogy van anyagi fedezet a jutalmakra. Felsorolni is sok, mi mindent helyezett már kilátásba a tárcavezető – állítják. Utalnak a miniszternek arra az ígéretére, hogy azelőtt rendezi a kórházak régi adósságait, mielőtt átvennék őket a városok, a megyék. Nem tette a mai napig, sőt, a rendelkezésre álló 3,45 milliárd koronát egy részvénytársaság számláján „pihenteti”. Miközben a közvélemény azt sem tudja, hogy – az rt. alapítólevele szerint – az adósságok rendezésére alakuló Veriteľ egy magán-részvénytársaság. De ez egy másik történet.