Vélemény

Szabadság, Elvtársak!

Ha már feltétlenül megszűnt lapok nevét akarja magára aggatni a Magyar Idők, sokkal jobb ötletem van a Magyar Nemzet nevének használatánál.
Stumpf András

2019. február 4. 17:30

Ezzel a címlappal búcsúzott a Magyar Nemzet (Képarchívum)

Tényleg nincs új a Nap alatt. És de, igenis lehetséges kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Kicsit sajnálom mondjuk, hogy ez ennyire nyilvánvaló számomra. Hogy nemcsak ősi bölcsességekből tudhatom, hanem a saját tapasztalatomból is – pedig még negyven sem vagyok. Az viszont, ami szerdán történni fog, már az én életemben is megtörtént egyszer. Hogy mi lesz?

Az lesz, hogy a fideszes kormánylap attól a naptól fogva Magyar Nemzetnek mondja majd magát a fejlécében. Eldobja a Magyar Idők nevet és felveszi azét a lapét, amelyet 1938-ban alapított Pethő Sándor. Február 6. a kitűzött nap. Éppen az úgynevezett G-nap évfordulója.

A napé, amikor a hirtelen Orbán-ellenessé vált egykori hű barát és nagyhatalmú Fidesz-oligarcha agyérgörcsöt kapott és húszévnyi profi hallgatás, háttéremberkedés után hirtelen trágár ámokfutásba kezdett a magyar nyilvánosságban. Nyilván maga sem hitte, hogy négy évvel később O1G-feliratok lesznek majd' minden szélvédőn, ha Budapesten kicsit is esik a hó, ez minden esetre így van. Meg az is úgy van, hogy a Simicska-birodalom magukra politikai szekértolóként tekintető tagjai azon a négy évvel ezelőtti napon otthagyták a céget – jutalmul megkapták Orbán Viktortól a Magyar Időket, bele pedig rengeteg adófizetői forintot. 

Olvasottságot mondjuk nem tudtak vásárolni, de hát mindent nem lehet.

Győztek aztán a választáson, Simicska pedig visszavonult kecskefarmjára – megszüntette a lapjait, avagy átadta őket Orbánnak. Így lehet szerdától újra Magyar Nemzet a Fidesz pártlapjának neve. S hogy a tavaly újságként megszűnt lap nevét épp az évfordulón biggyesztik magukra, az nemhogy nem véletlen, hanem valójában a legtisztább sajtóműködés. Mégis mi lenne a sajtó dolga, ha nem az, hogy megmutassa a valóságot a maga pőreségében? Na most, ezzel az időzítéssel itt van a szemünk előtt a pitiánerség a maga teljességében. 

Még hogy nincs tökéletesség a Földön! A pitiánerség kézzelfoghatóvá lesz, kézbe vehetővé válik szerdán, néhány összehajtogatott papírlap formájában.

Nagy újdonság persze nincs ebben. Húsz voltam, amikor majdnem ugyanez történt. A Fidesz akkor is kormányon volt – ráadásul nem is kormányzott rosszul, sőt –, a médiapolitikája alapját azonban már akkor is az üldözöttség érzése adta.

A kilencvenes évek közepén-végén tényleg egyértelmű és brutális balos médiatúlsúly volt Magyarországon. Annyiban persze volt különbség, hogy 

a legnagyobb lapokat bár egyértelmű pártválasztás (MSZP vagy SZDSZ) jellemezte, s a választások előtt rendre át is kapcsoltak kampányüzemmódba, alapvetően viszont mégiscsak sajtószerű működés jellemezte őket. 

2000-ben aztán az történt, hogy miután jogilag lehetőség adódott rá, a „polgárököl vasököl, oda csap, ahova köll” – megközelítésű, extrafideszes Napi Magyarország egyszercsak bevonult a Magyar Nemzet fejléce alá. Ellenzéki idők jöttek aztán nemsokára, nyolc teljes éven át, ellenzéki lapnak lenni meg alapból szexibb mindig (az újságírás – nem illiberális – demokráciákban betöltött szerepének köszönhetően magától értetődő módon), mindenesetre 2010 és 2014 között bősz kormánylap volt a Magyar Nemzet. S most az lesz megint. Némi szabadságot és értelmet nyilván találni majd a kulturális oldalakon, ahogy hagyományosan is így volt mindig, a pártlap-időszakokban is, de aki olyat akar olvasni, amit nem a kormány kommunikációs központjában szerkesztenek, az inkább olvas majd Magyar Hangot. A 2015-ös szerkesztőségnek a Magyar Nemzethez, nem pedig Orbánhoz hű részére ugyan rácsukták a boltot áprilisban, azóta viszont teljesen önerőből dobogós helyre jutottak a magyar közéleti hetilappiacon. Hosszú távú túlélésük persze így is kérdéses, míg az olvasottságukat el sosem áruló új fejlécszerzőké biztosított. Hacsak…

Hacsak az Európai Bizottság nem találja úgy, hogy súlyos versenyjogsértés volt, ahogy a magyar állam kitömte pénzzel a fideszes pártsajtót. Ha így találná, akkor bizony vissza is fizettethetné az egész összeget, ami pedig a szerdától újra Magyar Nemzet néven megjelenő kormánypárti lap azonnali beomlásához vezetne. Ez persze ma legfeljebb ábránd. Az EU-ban szokás szónokolni a sajtószabadság fontosságáról, semmire sem kötelező jelentéseket is szokás elfogadni, de fellépni a versenyjogot sértő kormányok ellen... Nem, azt nem szokás. S ha az lenne, akkor is évek múlva lenne csak foganatja egy efféle bizottsági panasznak. Szóval lesz Magyar Nemzet megint.

Hívhatják így, persze, hagyomány ez már a lap történetében. A kádárizmusban is volt időszak, amikor vonalasabb pártlap volt még a hivatalos pártlapnál is. Mégis: a Magyar Nemzet báját működése legnagyobb részében az értelmessége, minősége, hol határozott és ellentmondást nem tűrő, hol nagyon enyhe és finom függetlensége, polgári hangütése adta.

Ha tehát nem lett volna olyan fontos a pitiánerség tökéletes demonstrálása, a Fidesz-lap folytathatná mondjuk inkább Népszabadság-fejléc alatt. A kádárizmusban az legalább hivatalos pártlap volt. Annak a bezárását is Orbánék trükközték ki három éve, a jogok minden bizonnyal ott is adottak. De várjunk csak! Ha ez így van, nyilván a jogelődéi is rászálltak a nagy kormányzati médiaalapítványra! S ha ez is stimmel, már eszünkbe is juthat a tökéletes megoldás! Hibátlanul passzol a kormánykommunikációhoz is! Igen, ez az. Így kellene hívni a pártlapot szerdától: Szabad Nép.

A szerző a Válasz Online újságíró-szerkesztője

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Alig szavazott a magyar 

Elhunyt Baló György

Ha a közönség neveletlen

Kiska: A választások megmutatták,hogy az emberek tisztességes országot akarnak

GALÉRIA: Rossi a három pontnak örülne a legjobban

Udvardon és Muzslán is győzött Čaputová

Legfrissebb galériák
Olvasta már?