Szabad iskolaválasztás

Kézzelfogható haszna is van számunkra, hogy a szlovákiai magyarság szálláshelyét körülvevő tágabb térségben a 2002. év számos országban választási esztendő. Összehasonlíthatjuk, hogy az ellenzékbe kerültek melyik országban hogyan viselik el vereségüket. Ősszel például Németországban is megmérettetnek a pártok, de a Szövetségi Köztársaságban folyó eseményeket figyelő külföldi számára nem kérdés, megrendülést idéz-e elő, ha a szociáldemokratákat legyőzik a konzervatívok, vagy ha az eddigi felállásban folytatódik a hatalomgyakorlás.

Magyarországról ez nem mondható el. Noha a kisebbségbe került volt kormánypárti vezetők a tévében mindenki szeme láttára ismerték el, hogy a voksolás törvényesen ment végbe, másnap már – bizonyíthatóan a Fidesz vezetői által szervezve – ezrek tüntettek az utcán a szavazólapok újraszámlálását követelve. Fő érvük: csekély, tízmandátumos többséggel győzött az MSZP–SZDSZ koalíció.

Néhány héttel a magyarországi választások után Csehországban is képviselőházi választásokat tartottak. A végeredmény: mindössze egymandátumos többséggel alakíthatott kormányt a szocdemek vezette koalíció. A pártstruktúrák különbözősége elle-nére újból és újból feltettem a kérdést: Prágában – a magyar példa nyomán – vajon nem kezdenek-e a cseh vesztesek is kampányolni a szavazatok újraszámlálásáért. Két körülmény is támogathatta volna a Fidesz-magatartás lekoppintását: 1. a győztesek még a budapestinél is csekélyebb többsége; 2. a kommunista párt 18,5 százalékkal harmadik lett. Klauséknak lett volna mivel riogatniuk...

Nem így történt, és ebben elsősorban az játszott közre, hogy Klaus úriember. Ilyenként elképzelhetetlennek tartja, hogy egy kártyajátszmát huszonegyezésként indítanak, majd a lapok leosztása után hirtelen kijelentik, hogy máriásként fejezik be.

A budapesti közszolgálati televízió az elmúlt hetekben is teret ad az újraszámlálást szervező politikusoknak. Tekintetüktől lúdbőrös lesz a testem. Ezek megismételnék, ami 1919 őszén egyszer már megtörtént. Ezek akasztanának és miskárolnának, mint Horthy különítményesei tették annak idején. Vajon elég érett-e az a párt a parlamenti demokráciára, amelynek vezetői képtelenek elviselni a választási vereséget? Tisztában van-e az a pártvezető a képviseleti demokrácia mibenlétével, aki nem parlamentben politizál, hanem utcai politizálásra ösztönöz?

Mi is választásokra készülünk. „Politikai iskolánkat” szabadon választhatjuk. ĺzlés kérdése, hogy az Orbán-tanfolyamra iratkozunk-e be, vagy máshova. Nem mindegy, hogy az MKP vezetői milyen stílusban kívánják folytatni a jobboldali politizálást.