START II, a halvaszületett megállapodás

Az Egyesült Államok és Oroszország elnöke tíz évvel ezelőtt, 1993. január 3-án Moszkvában írta alá azt a kétoldalú szerződést, amely START II néven került be az amerikai–orosz fegyverzetkorlátozási megállapodások közé. A hangzatos, de pontatlan betűszó mögött a két hatalom hadászati (nukleáris) támadó fegyverrendszereinek mi-nőségi korlátozása állt. Az előzményekhez tartozik, hogy „első” George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök ugyancsak Moszkvában másfél évvel korábban, 1991. július 31-én már aláírt egy „Strategic Arms Reduction Treaty”-t (START), de az csak utólag, 1993-ban kapott sorszámot (START I). A folyamat harmadik állomása ismét egy „moszkvai szerződés” lett, amely START III-ként készült, 2002. május 24-én került aláírásra az orosz fővárosban „második” George Bush és Vlagyimir Putyin elnök csúcstalálkozóján, végleg elhantolva a START-II-t, amely nem élhette meg tizedik születésnapját sem. A START II két szakaszban kívánta csökkenteni, illetve korlátozni a felek hadrendben levő atom-robbanótölteteit, atombombáit. Az első szakaszt – a szerződés remélt hatálybalépésétől számítva – hétévesre tervezték, a másodikat 2003-ra kívánták lezárni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy akár 2000-ben is zárulhat, ha az Egyesült Államok pénzügyileg segíteni tudja a hadászati atomeszközök oroszországi felszámolását. Már a ratifikálási eljárások megkezdése előtt szenvedélyes viták folytak Washingtonban és Moszkvában arról, hogy ki jár pórul a START II hatálybalépésével. A Pentagonban arra panaszkodtak, hogy a START II szerződés végrehajtása során/következtében lényegesen csökken az az amerikai potenciál, amellyel úgynevezett „ellenerőcsapások” mérhetők hadászati fontosságú orosz objektumokra. Az orosz hadászati tervezőket másfajta gondok foglalkoztatták. A START II-ben meghatározott számítási szabályok szerint mindkét fél a hadászati támadó atomeszközeinek körülbelül a felét tarthatta tengeralattjárókon. Míg azonban az Egyesült Államokban a Trident-2 rendszer (1993-tól számítva) még 20-25 évig életképes marad, Oroszországnak korszerűsítenie kell hadászati támadó fegyverrendszereinek tengeri összetevőjét. Moszkva 2010–2015 előtt aligha talált volna anyagi fedezetet ilyen vállalkozáshoz. 1996-ban bejárta a világot a hír, hogy az Egyesült Államok ratifikálta a START II. szerződést. A szenátus valóban áldását adta a megállapodásra, de az elnöki aláírás elmaradt. ĺgy a hatálybaléptetéshez eleve nem voltak meg a feltételek.