Sötétség és hányinger!

Lövöldöznek össze-vissza, isznak, mint a hamuruha, zagyválnak bele az ember képébe, de nekik áll a világ. Persze, ezúttal sem holmi büdös, taplószájú csőcselék viselt dolgait taglalja a hírmagyarázat, hanem a szlovákiai politikai „elitről” szól, mint általában. Amely bizony az oly sokat emlegetett közéleti szuterén helyett immár egyre inkább a jelképes bányamélyben leledzik. Azért is elszomorító, sőt kétségbeejtő e tény, mert a szlovákiai közélet állandó vigéceinek, Pavol Ruskónak és Ján Cupernek legfrissebb, ám egyáltalán nem rendkívüli kalandjai, minden bizonnyal csupán a jéghegy csúcsát jelentik e tárgykörben. Előbbi a minap még címeres gazdasági kontár, aztán J. Bondra játszó titkos ügynök volt, a hétvégi végkifejletben pedig kétbalkezes „mesterlövészként” fagyasztotta le a közvéleményt. Cuper tesvír, a népnemzeti szájhős meg ezúttal, vélhetően egy önfeledt alkoholizálás kiváltotta affektusban okozott botrányos közúti balesetet. Hogy Rusko saját vadászfegyverével lábon lőtte magát, az tulajdonképpen egy pozitív hír. Számára és az általa folyamatosan stresszelt plebsz számára is. Egyrészt, mert végre csont nélkül telibe talált. Másrészt, legalább tíz napra megszabadult tőle a jobb sorsra érdemes közönség. Legalábbis az illetékes sebészek szerint. Itt van azonban az a kutya Cuper, akiről szintén vaskos balgaság volt azt feltételezni, hogy valaha is szalonna lehet belőle. Hiszen a bunkóság sokkal inkább diagnózis, mintsem az akut szerepjátszási kényszer jele. Szóval, Jano Cuper, nyilván a parlamenti képviselők immunitásának, érinthetetlenségének(!) biztos tudatában, első lépésben leitta magát egy vidéki futballmeccsen. Majd, mint aki jól végezte dolgát, gépkocsiba ült, és elindult, neki a nagy szlovák éjszakának. Ezúttal azonban pechje volt neki! Rossz időben, rossz helyen találkozott azzal az akadállyal, amely egy másik gépkocsi képében rostokolt az útszélen. Annak rendje-módja szerint össze is törte hát, saját kocsijával és egy ugyancsak útban lévő útjelzőtáblával egyetemben. Minő véletlen, zsaruk is előkerültek ezúttal, mint valami bűvész cilinderéből... Aztán már minden ment a maga útján. Szívás, sűrítés, két promille a vérben, majd az ilyenkor szokásos kipufogás, vagyis a hadova...! Amely ugyan sokkal kevésbé volt gördülékeny a baleset helyszínén – vélhetően akut „nyelvi problémák” okán – mint másnap. Amidőn, immár sokkal gördülékenyebbnek tetsző, ékes szlovák nyelven egy rendőrségi szóvivőt közvetlenül, közvetve pedig a belügyminisztériumot felügyelő kormánypárti kereszténydemokratákat gyanúsította meg. Azt sugallva, hogy lejáratása céljából öszszeesküdtek ellene. Mármint, hogy Vladimír Palko belügyminiszter úr cilinderéből jöttek volna elő a zsaruk. Pedig még a jogosítványát is visszakapta. Egyéb, köznapi halandókkal ellentétben, akiket egy ilyen eset nyomán úgy eltettek volna a rend őrei, mint nagymama a befőttet. Most már megy minden a maga útján. A tehetetlen nézők szörnyülködnek még kicsit, a kommentátorok ágálnak egy sort a képviselői immunitás ellen, az érintett politikusok meg köpnek egy hosszút, mint a besárgult futballisták, és kész. Hányinger!