Mintha egy versekötetet lapozgatnánk

A Mentális minták olyan kiállítás, ahol nem elég csupán megszemlélni a kiállított tárgyakat. Ahhoz, hogy értsük és élvezzük a tárlatot, érdemes felfedeznünk az alkotások mögött álló gondolatmeneteket is. Ha kezünkbe vesszük a kurátori szöveget és szánunk egy kis is időt arra, hogy megismerkedjünk az alkotói folyamattal, akkor kimondottan élvezetes élményben lehet részünk. A tárlatot járva újabb és újabb összefüggésekbe botlunk majd, izgalmas ismétlődéseknek lehetünk tanúi, az egyes elemeket továbbgondolt formájukban látjuk viszont. Egyszóval, ez a tárlat a nüanszok miatt válik izgalmassá.

Az Ernest Zmeták Művészeti Galériától megszokhattuk, hogy nem hagyják elveszni a látogatót a kortárs művészetek útvesztőiben. Az aktuális kiállítás kurátora Helena Markusková, a galéria igazgatója, aki ezúttal is tárgyilagos, aprólékos kísérőszöveget írt a művekhez. Emellett tárlatvezetésre is invitálják a látogatókat, melyet november 19-én, kedden 17 órakor tartanak.

A galéria pályafutása kezdetei óta nyomon követi az Érsekújvárban élő Szalai Dániel munkásságát. A mostanit megelőzően két önálló tárlaton belül találkozhatott a közönség az alkotó műveivel. Az elsőt 1999-ben tartották, ennek a Héber ábécé című pasztellsorozat állt a fókuszában, a másikat tíz évvel ezelőtt. Az utóbbi rajzaira és védjegyének számító technikájára – celluloid csíkokból készült munkáira – összpontosított.

A mostani, harmadik, nem egy adott ciklusra vagy alapanyagra koncentrál, hanem retrospektív kiállítás: az idén hatvanéves alkotó egész eddigi pályáját öleli fel, a látogatók az életmű keresztmetszetét tekinthetik meg. Láthatunk alkotásokat a nyolvanas évek végéről – tehát onnantól kezdve, hogy Szalai Dániel befejezi tanulmányait a prágai Iparművészeti Főiskola Textilművészeti műtermében –, de a válogatás egészen a legfrissebb munkákig terjed. A tárlat nagyjából kronológiai sorrendet követ, a kurátor azonban gyakran szervezi a darabokat úgy, hogy hangsúlyt fektessen a különböző korszakok közti párhuzamokra.

Egy rendkívül sokrétű négy évtizedre tekinthetünk vissza, a tárlat egy számos irányba nyitott, kíváncsi alkotói attitűdről árulkodik. A kiállítást tematikai változatosság jellemzi, és az is rövid időn belül nyilvánvalóvá válik a látogató számára, hogy olyan típusú alkotóval van dolgunk, aki nem habozik kilépni egy adott műfaj keretei közül. Láthatunk itt textilműveket, szén- és pasztellrajzokat, akrilfestményeket, kis és nagyobb méretű objekteket, illetve dekollázsokat. Megjelennek bibliai témák, csakúgy, mint a tér, a sík és a színek analízise, feltűnik a tájkép motívuma, az alkotó pedig az univerzális témák irányába is nyit, míg az elmúlt években az ökológiai mondanivaló is meghatározóvá válik. Bejárni a tárlatot olyan élmény, mintha egy teljes életműből válogató verseskötetet lapozgatnánk.

Ezen felül, ahogy arra a kurátor mutat rá, a kulturális sokszínűség is meghatározó Szalai életművében. Fellelhetők benne a szlovák, cseh, a magyar képzőművészet elemei és a tágabb értelemben vett kulturális hatások is – csakúgy, mint az egyetemes művészeté. Másrészt pedig az alkotó szakmai hátterét tekintve is fontos tény, hogy több területen járatos képzőművészről van szó. Szalai Dániel az alkalmazott művészetek világából indul, pályája döntő részében pedig pedagógusként tevékenykedik – ma is a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karán, annak Művészeti és Művészeti nevelés tanszékén tanít.

A tárlat a nyolcvanas évek végéről származó alkotásokkal indul. Megtekinthetjük az alkotó szőnyegterveit és két nagy formátumú textilművét. Két szénnel készített rajzot követően pasztellsorozatát vehetjük szemügyre. A pasztell a kilencvenes évek második felétől van dominánsan jelen munkásságában, de a kétezres években is fontos eszköze. Ahogy Markusková kiemeli, a papíron hagyott szemcsés felületű pasztell megfelelő kifejezőeszköz az alkotó meditatív témáihoz, hiszen a pasztell „Szokatlan mélységet, intenzitást és a múlandoság auráját kölcsönzi a műveinek.” Szalai pasztellképeit ugyanis egy prágai rabbival, Daniel Majerrel való találkozásai ihlették – ezeken a képeken a héber ábécé egyes jeleit, azok szimbolikus töltetét vizsgálja. Ezek a jelek, szimbólumrendszerek vissza-visszaköszönnek későbbi műveiben, komplex mondanivalóval ruházva fel őket.

A kétezres évek elején – a hagyományos eszközök, úgy mint a pasztell és az akril mellett – Szalai felfedez magának egy egyáltalán nem szokványos alapanyagot, amely a védjegyévé válik: elhasznált röntgenleletekből készít alkotásokat. Az ok prózai – felesége orvos, rendelőjében rengeteg régi röntgenfelvételt talál –, az alapanyag azonban metaforikus töltetet ad a munkájának. Ahogy Markusková kiemeli, ezek a művek, „tekintettel az anyag sajátosságára – emberi testek röntgen leleteire – rendkívül erős egzisztenciális töltést sugároznak.” Az alkotó képei és objektjei hol a társadalom és az egyén viszonyát, hol épp a generációk sajátosságait vizsgálják.

Az elmúlt években kifejezetten nagy szerephez jut az univerzális mondanivaló. Szalai Dániel Európa című, 2018-as, régi cipők darajaiból készült installációja a migrációs válságot követő nacionalizmus veszélyeire mutat rá, de az ökológiai témák és a fogyasztói társadalom kritikája is megjelenik munkáiban. Az alapanyag ismét váratlan, meglepő. Dekollázzsal, azaz a különböző alapanyagok kombinációjával készült művei – mint amikor az üzletláncok kedvezményeit hirdető reklámpapírokat használja fel – a fogyasztói társadalom túlkapásaira reflektálnak.

Szalai Dániel a térség képzőművészeti szcénájának fontos alakja, aki pedagógusként számos fiatal képzőművész-generáció látásmódjára van döntő hatással. Munkáiban, gondolatmeneteiben jó érzés elmerülni. Talán éppen a pedagógiai háttérnek tudható be, hogy amikor a kritikai nézőpont uralkodik egy-egy alkotásában, hangvétele nem sértő, nem provokatív: inkább arra ösztönöz, próbáljunk meg együtt gondolkodni, hogyan tudnánk jobban csinálni. A lírai hangvételű kiállítás egy rendkívül szerteágazó életpályát mutat be, melyet érdemes ismerni.

A Daniel Szalai – Mentális minták című kiállítás december 7-ig látogatható az érsekújvári Ernest Zmeták Művészeti Galériában.