A jazz első forradalmára 70 éve halott

Kansas Cityben született 1920-ban szegény afroamerikai családban, anyja ereiben csaktó indián vér is csörgedezett. Bár pincérként dolgozó apja néha táncosként és énekesként is fellépett, őt kezdetben nem vonzotta a zene, amikor tízéves korában szülei elváltak és anyja egy szaxofont vett neki vigasztalásul, a hangszert évekre kölcsönadta egyik barátjának. Középiskolásként kezdett zeneórákat venni, az iskolai zenekarban kürtön játszott, majd szerzett egy új szaxofont. 

Hamarosan annyira beleszeretett a hangszerbe, hogy 1935 végén otthagyta az iskolát és helyi jazz-klubokban kezdett fellépni, és gyakran napi 15 órát gyakorolt. 

A második világháború idején az addig swinget játszó fiatal zenészek közül páran egy gyorsabb, improvizatív, virtuóz zenét kezdtek játszani, melyben nagy hangsúlyt kaptak a hosszabb, technikailag is lenyűgöző szólók. Ezt a típusú zenét bebopnak hívják, amire sokan forradalomként hivatkoznak, pedig sokkal inkább evolúció volt. Legkorábbi fázisáról alig tudunk valamit, hiszen 1942 és 1944 között egy hosszú zenész-sztrájknak köszönhetően nem rögzítettek zenéket, de Charlie Parker ott volt az új stílus bölcsőjénél Dizzy Gillespie és Thelonious Monk mellett, és hamarosan a New York-i jazz-szcéna legünnepeltebb sztárja lett. 

A szakmában mindenki Yardbird becenéven ismerte, ennek okáról több történet is kering. Az egyik szerint olyan könnyedén fújta a szaxofont, mintha madárként repült volna a a zene szárnyain, ezért lett Bird, azaz Madár. Egy másik, zenésztársai által terjesztett történet szerint viszont azért, mert imádta a sült csirkét, és amikor egyszer turné közben elütöttek egy csirkét, aznap abból készített vacsorát, és a yard bird rövidüléséből született a Bird.

Parker pályafutásának legjelentősebb időszaka 1951-ig tartott. Népszerűségére építve kapta az 1949-ben megnyitott legendás New York-i klub a Birdland nevet. Zenéjében és magánéletében is mindig a határokat feszegette. Egy súlyos autóbalesetet követő kezelés miatt tinédzser korától kábítószerfüggő volt: a heroinhasználat és a későbbi alkoholizmus a színpadon is rengeteg problémával járt. Fellépéseket mulasztott el, összeveszett társaival koncert közben, egy alkalommal részegen magára gyújtotta szállodai szobáját, ahonnan meztelenül menekült, az elvonókúrák, kezelések nem használtak. 1954-ben, miután meghalt hároméves lánya és botrányos viselkedése miatt kirúgták a Birdland klubból, öngyilkosságot kísérelt meg. 

Utoljára 1955. március 4-én a Birdland klubban lépett fel, a koncert a zenészek között kialakult vita miatt félbeszakadt. Parker néhány nappal később, 1955. március 12-én egy New York-i hotelszobában halt meg, 34 éves korában. Halála okaként tüdőgyulladást és egy vérző gyomorfekélyt állapítottak meg, de előrehaladott májzsugorodást, agyvérzést és szívrohamot is diagnosztizáltak nála. A boncolást végző halottkém 50-60 év közé becsülte a korát. 

Charlie Parker sokat tett a jazz műfaj magasművészetként való elfogadása és a fekete kisebbség emberjogi küzdelmeiért is. Munkásságát számtalan lemez dokumentálja, még 2016-ban is kerültek elő addig ki nem adott felvételei. Nagy rajongója, Clint Eastwood filmet forgatott életéről Bird címmel, Kansas Cityben szobra áll, New Yorkban teret neveztek el róla. 

1984-ben posztumusz Grammy Életműdíjat kapott, 2015-ben Philadelphiában operát mutattak be róla, Jack Kerouac egyetlen befejezett poémájában Beethovenéhez hasonlította jelentőségét, New Yorkban és Kansas Cityyben pedig évente Charlie Parker dzsesszfesztivált rendeznek.