Soknak tűnik az egy év, az idő majd eldönti, miért

Szóval eltelt egy év. Valljuk be, kicsit meglepődtünk, az volt az érzésünk, hogy ez a kormány sokkal régebben formálgatja az életterünket. Kérdés persze, miből ered ez az érzés.

Az évforduló alkalmából közzétett közvélemény-kutatások alapján kár lenne azonnal levonni a következtetést, hogy örökkévalóságnak tűnik az együtt töltött idő. Tény, hogy az emberek kétharmada lesújtó véleménnyel van a helyzetről, de hát az lenne a furcsa, ha nem ezt mondanák. Az elmúlt 12 hónapban ugyanis az állam és a mi kapcsolatunkban minden elképzelhető szál bizonytalanná vált. Azt azért mindenki a zsigereiben érzi, hogy a régi tarthatatlan volt, de azért furcsa érzés egyszerre mindent megingani látni.

Ilyent még Bokros Lajos sem csinált annak idején, pedig ő a világbanki távozása után nemrég jutott el oda, hogy nevét futás nélkül lehessen kiejteni a nyilvánosság előtt. Tehát azért is örökkévalóságnak tűnhet az elmúlt 12 hónap, mert valóban van miért kapkodni a fejünket (további két hónapig azért óvatosan kell ilyent mondani, hiszen még sok minden elcsúszhat a parlamentben, vagy pedig Nagy Alibista Apánknál (elnézést a nem túl hízelgő jelzőért, de sokat dolgozott azért, hogy államfő létére ne csak tisztelettel beszéljünk róla).

A kormány tagjai valóban szinte minden szükséges reformba belekezdtek, ilyen szempontból legalább négy előző kormány helyett dolgoznak. Azt mondjuk kicsit furcsa volt hallani, amikor az egyik politológus úgy vélekedett, hogy a reformok eredményeként jövő ilyenkor sokkal jobb közvélekedés várható. A messze nem a szervezés magasiskolájaként megkezdett reformok jövőre akkora káoszt eredményeznek majd, hogy abba előre nem is érdemes belegondolni, de bennünket majd akkor sem hagy el az optimizmusunk. Bízunk majd abban, hogy a szekér akkor is előre halad, ha éppen három kereke defektesnek látszik majd.

Egyszóval a magát eredményesen a nem túl szimpatikusok közé leküzdő kormányfőnknek abban igazat adhatunk, hogy reformjaikról néhány év múlva sokkal jobban vélekednek majd. Csak azok a hétköznapok ne lennének. Benne azokkal a kormánypolitikusokkal, akik már azon is összevesznek, hogy ki lépjen be reggel előbb a kormányhivatal ajtaján. Ilyent még valóban nem éltünk meg, még javában veszekednek az egyik poszton, de márt ország-világ tudja, hogy min vesznek össze legközelebb. ĺgy azután a polgároknak a csillagokat is lehozhatnák, mégsem tudnának imidzset építeni.

A hét egyébként meghozta az első uniós állami költségvetés kormányverzióját. A magyar miniszterek ugyan tiltakoztak, de az MKP effektíve csak a parlamentben tudja befolyásolni a kérdést. Egyelőre inkább azon gondolkozunk, valóban rettegjünk-e a legközelebbi árvízkor a Szap környéki gátért (amelyet legutóbb valóban kis híján elvitt a víz), vagy a szakminiszter más helyszínre gondolt, amikor azt mondta, hogy ebből a költségvetésből jövőre nem jut elég pénz az árvízvédelemre.

A héten megkezdődtek a nem banki szubjektumok hitelezőinek – egykori ügyfeleinek – gyűlései is, ilyen kaliberű akciók nemcsak Szlovákiában, de talán Európában is ritkaságnak számítanak. Jól tudjuk, hogy a károsultak nagy része újfent csak a kormányt szidja, számukra hihetetlen, hogy létezhettek csalók, akik a pénzükre pedáloztak, miközben a kormány mindezt tétlenül nézte. Mi nem voltunk tétlenek, mondja erre a másik oldal, mi figyelmeztettünk. Magyarország és Csehország gyakorlata viszont elég szépen mutatja, hogy mást is lehetett volna tenni. Ez persze nem menti a felelősség alól azokat, akik a megtakarításaikat ilyen helyre tették. Azért nagyon szomorú nézni a sportcsarnokokban ösz-szegyűlt szomorú embereket pásztázó képsorokat.

Érdekes összehasonlítást tett közzé a héten a Világbank. A cégalapítás időtartama szempontjából felettébb hátul kullogunk. A helyzet Csehországban és Magyarországon csak alig valamivel jobb, de azért sértő, hogy Botswanával kerültünk egy sorba. ĺgy van ez, bólogat mindenki, aki már próbált céget alapítani, pedig nem is nagyon járt Botswanában. De az a sötét Afrikában van, márpedig neki sincsenek jobb élményei. A reformban egyébként ez is megjelenik, kíváncsian várjuk, mi lesz a helyzet mondjuk két év múlva.