Sok hűhó a hatalomért

Úgy néz ki, Szlovákiában jelenleg csak a kommunisták, a Robert Fico vezette Smer-hívek meg Duray Miklós akarnak igazán előrehozott választásokat. Ficóék érthetően azért, mert a közvélemény-kutatók szerint évek óta ők a legnépszerűbbek. A kommunisták pedig nyilván azt tartják, mint bukásuk óta mindig, hogy minél rosszabb, annál jobb...

Jószerével ugyan azt sem tudják, hogy hány óra van, vagyis nincsen normális víziójuk az ország jövőjével kapcsolatban, de azért benyújtották a parlamentbe az előrehozott választásokról szóló törvénytervezetüket. Ha azonban legalább kettőig képesek lennének számolni, megérthetnék, hogy nincsen most a parlamentben kilencven képviselő, akik megszavaznák az előrehozott választások bármelyik időpontját. A koalíciós pártok közül kettőben, a KDH-ban és a Magyar Koalíció Pártjában nyilván jobbak matematikából. Talán csak Duray Miklóst kivéve. Akiben szintén lappanghat valami a minél rosszabb, annál jobb jegyében. Ellenkező esetben nyilván nem indul be a vezérhangya a fejében az előrehozott választásokért. Olyannyira, hogy az még akkor is ott munkáljon, amikor – a vonatkozó témával összehívott koalíciós tanácsülést követően – Bugár Béla bejelenti, pártja eláll az előrehozott választások kiírásának követelésétől...! Bugárék a KDH-val együtt, persze még akkor kezdtek kokettálni az előrehozott választások intézményével, amikor a múlt hét elején úgy tűnt, nem találtatik a parlamentben kellő számú – minimum 76 – képviselő, akik képesek szavatolni a parlament működését, egyszersmind a kormánykoalíció támogatását. Csakhogy szerdán megtört a jég, helyreállt a viszonylagos rend.

Vagyis úgy tűnik, egyelőre, ha nem is egészen stabilan, de képes működtetni a törvényhozást a koalíció. Nincsen tehát az égvilágon semmi értelme, sőt, hogy a történtek miatt holmi elvtelenséggel és felelőtlenséggel vádolja az események bármely tárgyilagos szemlélője az MKP-t a visszakozás miatt! Kivéve az ellenzéki Robert Ficóékat, akik, ugye, a legkevésbé sem lehetnek ez ügyben tárgyilagosak. Hiszen most megint úgy néz ki, egyelőre várniuk kell, hogy érdemben pályázhassanak az általuk olyannyira vágyott kormányrúdra. A vén róka, Vladimír Mečiar viszont joggal somolyoghat nem létező bajsza alatt. Egyelőre ugyanis legalább megint remélheti, összekapar a jövő évi választásokig annyi hívet, amennyi mérvadó pozícióba juttathatja őt a leendő parlamentben. Ezért nyilván továbbra is azon lesz, hogy híveivel együtt csak annyira tegyen keresztbe a kormánypártoknak, amennyi szükséges ahhoz, hogy ellenzékiként tartsa őt számon a sajtó. Pavol Rusko, a kiebrudalt gazdasági miniszter viszont a legkevésbé sem érezheti magát biztonságban, ha lesznek előrehozott választások, ha nem. Mert vaj van a fején, a nyakán pedig több büntetőfeljelentés! Könnyen előfordulhat, hogy „magántévéje”, a Markíza helyett eztán a zsaruknál kell majd megmagyaráznia viselt dolgait.

ĺgy megy ez. Aki pedig ebben a helyzetben valaminő

fennkölt erkölcsiséget kutat és kér számon a politikusoktól, annak halvány sejtelme nincsen, hogy mi a gyakorlati politizálás lényege...