Sírunk szeretettel

 De ha tükörbe nézünk (szoktunk egyáltalán?), kérdezzük már meg önmagunkat, vajon megtettünk-e mindent azért, hogy jobban éljünk, hogy élhetőbbé tegyük környezetünket, vagy csak vegetálunk a magunk módján a jobb időkre vagy a mielőbbi elköltözésre várván.

A minap Pozsonyban leültem egy kofolára az egyik kedves barátommal, aki a régiófejlesztési minisztériumban dolgozik, akinek egyetlen kérdése volt hozzám csupán, miért nem pályáztok ti határon átnyúló projektekre? A Fülek és Tornalja vonalról szinte egyetlen pályázat sem érkezik soha hozzánk. Holnap megyek ellenőrizni az alsósztregovai Madách kastélyt, valamint egy kassai bicikliutat, de a bélyi kastély is EU-s forrásokból lett felújítva. Ha nem pályáztok, ne is várjatok semmit – mondja, hisz úgy van ezzel is, mint azzal a szerencsétlen flótással, aki állandóan sajnálkozik, hogy nem nyer a lottón, de még egyetlen alkalommal sem adta fel a szelvényt. Nem csak konferenciázni kellene meg elméleteket gyártani, mit is lehetne tenni – teszem hozzá én, hisz a hócipőnk tele van a pártok és közéleti intézmények által gyártott előrejelzésekkel és stratégiai útmutatókkal, közben minden mobilis és értelmes ember (nem beszélve az értelmiségiekről) már elköltözött a régióból. Ha végignézünk a gömöri falvakon, azok fele üresen áll, tele emeletes, bedeszkázott házakkal. Ha pedig még mutatkozik életjel, akkor egy-egy nyolcvan felé járó nyugdíjas siratja benne a lakására elpazarolt évtizedeit, a gyerekei ugyanis már évek óta csak látogatóba járnak haza Pozsonyból, Budapestről vagy a brit szigetekről. S a szülői szeretet mellett már egyetlen porcikájuk sem kívánja, hogy gyerekük holmi élet- és régióperspektíva nélkül mellettük vegetáljon. S még egy minapi példa, idén elmaradt a Rimaszombatba meghirdetett, s kétévente esedékes nyári szabadegyetem is. Az ok: az érdeklődés hiánya. Ahogy az első alkalommal meghirdetett gömöri versmondó tábor szervezőjének is többször módosítania kellett a kormányhivatallal kötött szerződést, ugyanis a nagy érdeklődés valahogy elmaradt, s lasszóval is alig sikerült 25 gyereket becsábítani a táborba. Holott minden Tompika után jön a panaszáradat, már megint csak a komáromiak arattak, s csalt a zsűri. Holott nem a zsűri csalt, hanem mi csaljuk meg önmagunkat naponta, s panaszáradatba burkolózva várjuk a sült galambot.