Simon az, aki szegény?

Szegény Simon Zsoltnak már megint le kellene mondania. Legalábbis ismét ezt követeli néhány, önmagát felkent környezetvédőnek álcázó megszállott. Közben pedig egyáltalán nem biztos, hogy a tátrai tűzvész e legfrissebb politikai fenekedés igazi oka. Annál kevésbé, mivel, enyhén szólva, nem bizonyított a mezőgazdasági miniszter piromániája, vagyis beteges gyújtogatási hajlama... Sőt, biztosan nem ő gyújtotta föl a Magas-Tátrát! Ürügyként viszont éppen megfelelhet a szóban forgó katasztrófa Simon távozásának követelésére. Ha már a Magyar Koalíció Pártjának politikusaira ez idáig csak néhány kósza, kis stílű, vidéki apparatcsik „tyúklopásait” sikerült rákenni. Legalábbis, a szlovákiai politikai elit mindennapi viselt dolgaihoz képest... Mindenképpen kézenfekvő tehát egy magyar nemzetiségű politikust bemártani, ráadásul a nemzeti kincsként számon tartott magashegység „kálváriájának” kapcsán. Most, az ősszel esedékes megyei és a jövő évi parlamenti választások előtt – pláne! Minden rendben is volna ezzel a szándékkal, hiszen a politika eszköztárában a legfennköltebb princípiumok mellett megvan sajnos a legitimitása a permanens hazudozásnak, a szimpla szemétségnek is. Ezúttal azonban, ahogy mondani szokás, mégis megálljt kellene parancsolni a lakodalmas menetnek, mégpedig épp a „környezetvédő menyasszony” miatt...! Hiszen a közvélemény józanabb része egészen biztosan jól emlékszik arra, hogy az elképesztő erejű tornádó martalékává vált tátrai fenyvesek romjainak mielőbbi szakszerű eltakarítását – az erdészekkel együtt – éppen a most feláldozandó miniszter szorgalmazta a legvehemensebben annak idején. Mégpedig épp azokkal a népbutító, elvakult zöldpárti propagandát foggal-körömmel gerjesztő megélhetési(!) környezetvédelmi egyletekkel szemben is, amelyek fanatikusai mindmáig arról prédikálnak minden lehetséges fórumon, hogy nem szabad hozzányúlni a Tátrához, mert, úgymond, meggyógyítja az majd önmagát...! Hiába ágált a szakma, Simon Zsolttal együtt, számtalanszor kinyilatkoztatván, hogy ez az öngyógyítási duma úgy hülyeség, ahogy van! Mert minden egyes tétlenségre kárhoztatott nappal a Magas-Tátra végórájához közeledünk. S lőn! A minap úgy égett le közel háromszáz hektárnyi erdőmaradvány a hegység turisztikai központjainak tőszomszédságában, mint egy papírgalacsin... Egyébként, tényleg nem kell abból különösebb ügyet csinálni, ha időközönként az aktuális kormány tagjainak lemondását követelik egy demokratikus országban. Szólásszabadság lenne ugyanis vagy mi a szösz. Nem mindegy azonban, hogy kiket és miféle motiváció vezérel, amikor útilaput emlegetnek, akár egy politikussal kapcsolatban. Akkor sem kell világvégét vizionálni, ha előre megfontolt hatalmi ambíciókkal történik az ilyesmi... Csak éppen nevetséges, egyszersmind elszomorító, ha ilyen esetekben rendre oly mérvű szellemi nyomorúságot feltételeznek egy állítólagos európai ország köznépi berkeiben is, mint amilyen a bujtogatók fejében általában lappang. Ilyen értelemben most már nem is biztos, hogy Simon Zsolt az az ember, aki szegény...