Seselj hágai kalandja

Amikor néhány hete Milan Milutinovics (öt éven át Szerbia elnöke) szintén elszánta magát erre az útra, az élet nyugodtan csordogált tovább, hiszen a közvélemény szemében egy gyáva, meghunyászkodó, bukott politikus vette a kalapját. Vojiszlav Seselj egészen más. Ő „igazi hazafi”, hovatovább „a szerb nemzeti érdekek valódi védelmezője”. S hogy a helyzet különlegessé válhat, sejteni lehetett, miután a hónap derekán bejelentették, a Szerb Radikális Párt (SZRP) február 22-én, azaz szombaton tartja meg VI. kongresszusát, másnap pedig „Seselj-búcsúztató rendezvényt” tartanak Belgrád szívében, a Köztársaság téren. Amit tudunk: a kongresszus Seseljt elsöprő többséggel megerősítette elnöki posztján. Oldalzárási követelmények miatt viszont e sorok nyomdába küldésekor még nem ismert, hogyan zárult, vagy milyen irányt vett a vasárnap este 6 órára bejelentett míting, amelyen – a Szerbiai Szocialista Párt utólagos felhívására – e párt tagjai is megjelentek. Azt pedig tudni kell, csak az SZRP-nek 300 000 bejegyzett tagja van. Egy bizonyos: a 2000. október 5-i rendszerváltás után ez lesz a legnagyobb kormányellenes demonstráció. Szocialisták és radikálisok – ismét egy táborban Milosevics hívei!

Maga a pillanat amúgy igencsak különleges. A régi Jugoszlávia megszűnt, az azt felváltó Szerbia és Montenegró államszövetség testületei még nem álltak össze. Közben pedig történt egy „apró” incidens is, lévén, merényletet követtek el a minap Zoran Djindjics szerb kormányfő ellen (A kísérlet kísértetiesen hasonlított arra, amit Vuk Draskovics ellenzéki pártvezér évekkel ezelőtt túlélt. Az egybeesés valóban különös, ám ez nem írható Seselj számlájára. Voltaképpen arról van szó, hogy máig tisztázatlan, a Milosevics-korszakban ellenőrizetlenül megerősödött alvilágnak milyen szerepe volt a hatalomváltásban, ők voltak-e a megrendelt politikai gyilkosságok elkövetői, s hogyan ágyazódtak be a titkosszolgálatok mai rendszerébe. Ezt megbolygatni pedig nem könnyű feladat.)

Lehet, hogy Seselj minderről többet tud, mint kellene. Ez majd Hágában tudódik ki, de egyértelmű, hogy a nemzetközi bíróság előtt a radikálisok vezére nem vádlottként, hanem vádlóként szeretne fellépni. Milosevicsen sokat nem segíthet, de meggátolhatja a demokratikus kibontakozást. Arra vár, hogy perét a tévé közvetítse, mert akkor cirkuszt tud rendezni, miként megannyiszor a szövetségi parlamentben, egy napon pedig visszatér, de akkor nem tudni, „kit talál a helyén a jelenlegi vezetők közül”. Ez lesz Seselj boszszúja. Képességei alapján pedig megkockáztathatjuk: a hágai nemzetközi törvényszék veszélyes ellenfelet kapott.

Ha más oldalról szemléljük a dolgokat, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a belgrádi vezetés a Nyugat állandó szorítását érzi, további európai integrációs törekvésének – nemkülönben az érkező pénzsegélyeknek – éppen a Hágához való viszonyulása a választóvonal. Egészen világosan: ezen áll vagy bukik minden. A Nyugat persze nagyobb halakra vadászik. Mladicsot szeretné, a boszniai szerbek katonai parancsnokát, valamint a vukovári vérengzések szerb tisztjeit. Az USA már korábban Belgrád értésére adta, ezek kiszolgáltatása nélkül Washington március 31-ével leállítja a dollármilliárdok kézbesítését. Ilyen tekintetben Seselj csak amolyan „ajándéknak” tűnhet, ám a belpolitika viszonylatában ez nagyobb horderejű. Amennyiben távozásával a radikálisok a következő választásokig legyöngülve teret veszítenek, akkor Szerbia jelenlegi hárompólusú instabil rendszerében már kiszámíthatóvá válik a politikai paletta. Ezzel Belgrád kikerülne a „sötét lyuk” fogalomköréből, a Balkán tehát nyílt tereppé válna.

Voltaképpen ez most a lehetséges forgatókönyvek tétje. Az már csak adalék, miszerint Seselj arra hivatkozik, a balkáni háborúkban az SZRP által szervezett – a horvátországi és a boszniai harcokba bevetett – mintegy tízezer önkéntes egyikével kapcsolatban sem született vádirat, hasonlóképpen az a tétele sem áll szilárd alapokon, miszerint – ezt kongresszusi beszédében hangoztatta – „a Vajdaságban nem volt háború”, hiszen köztudott, hogy a szerémségi Herkóca településről 1992-ben a radikálisok üldözték el az ottani horvátokat és magyarokat, nagygyűlésükön közzétéve a távozásra felszólítottak listáját. S ma már az is egyre inkább bizonyított, hogy a horvátországi, a boszniai és a koszovói hadszíntereken éppen a radikálisok által felfegyverzett „szabadcsapatok” végezték el a piszkos munkát.

Persze az sem kizárt – kávéházi beszélgetésekben gyakran elhangzik –, hogy a belgrádi vezetés időszűkében az „elfoghatatlan” Mladicsért cserébe Seseljt kínálta fel. A radikálisok vezére egyébként egy terjedelmes interjú során kifejtette: „Ha Djindjics arra vetemedik, hogy kiszolgáltassa Mladicsot, bokáig vérben fognak gázolni”. Ez több mint fenyegetés. Viszont Seselj csak odafelé váltott jegyet Hágába. Ez az egyetlen, ami optimizmusra ad okot.