A múlt hét vége óta az ötven év körüli nők ezrei számolgatják: vajon a mostani rendszerhez viszonyítva hány hónapot, évet is kell majd „rádolgozniuk”, míg végül is jogosultak lesznek az öregségi nyugdíjra. Érthető, jó részük a reform megfogalmazóival ellentétben korántsem örvend a nyugdíjkorhatár kitolásának.
Segélyből nyugdíjba?
A múlt hét vége óta az ötven év körüli nők ezrei számolgatják: vajon a mostani rendszerhez viszonyítva hány hónapot, évet is kell majd „rádolgozniuk”, míg végül is jogosultak lesznek az öregségi nyugdíjra. Érthető, jó részük a reform megfogalmazóival ellentétben korántsem örvend a nyugdíjkorhatár kitolásának. Különösen azok nem, akik 40-45 éves munkanélküliként állást keresve nemegyszer azt a választ kapják a felvételi irodákban: felvennénk, ha nem lenne idősebb 35 évesnél… Az ebbe a korcsoportba tartozók joggal tartanak attól, hogy a nyugdíjaztatásukig hátralevő években esetleg munkanélküli-segélyből lesznek kénytelenek tengődni, és ez nyilvánvalóan kihat nyugdíjuk összegére is. Nem szívderítő az ilyen jövőkép. Ez a tény azonban nem változtat azon, hogy Szlovákiának, ha fájdalmas lesz is, fel kell zárkóznia ahhoz a nyugat-európai nyugdíjaztatási gyakorlathoz, amely abból indul ki, hogy – akárcsak nálunk – mind kevesebb gyermek születik, a nyugdíjasok száma így szükségszerűen emelkedik. Megtették ezt a lépést közvetlen szomszédaink is. Csehországban például már 1996 óta emelkedik a nyugdíjkorhatár férfiak és nők számára egyaránt, azzal az különbséggel, hogy nők esetében ott továbbra is figyelembe veszik a gyermekszülések számát. Szlovákia tehát ezúttal is alapos fáziseltolódással tette meg azt, amit a hasonló alapokról kiinduló többi transzformálódó ország zöme már korábban megtett; azokban már 5-8 éven belül elérik a nyugdíjasok és az ország többi lakosa közti optimális arányt, míg nálunk 2018-ban fejeződik be a nyugdíjkorhatár-módosítás 2003-ban elkezdődő folyamata. Szlovákia nyugdíjreformügyben tanúsított késedelmes magatartásának éppúgy megvannak a maga okai, mint a többi, ugyancsak elkerülhetetlen reformlépés lomha megtételének. Korábban a Mečiar-kormány húzódozott minden olyan lépéstől, amely szociális feszültséggel járt volna, miközben szegénypártiságot mímelő szociálpolitikájával csak kitolta a csődérett vállalatok agóniáját, nehezítve a gazdasági szféra szerkezeti átalakulását. Sokba került. Mindannyiunknak. A „végeredmény” a már évek óta szinte kezelhetetlen munkanélküliség, amellyel a Dzurinda-kormány se tud mit kezdeni. Csak abban reménykedhetünk, hogy az utóbbi időben kétségtelenül gyorsuló lépések – a nyugdíjreformmal együtt – végül is elősegítik a gazdasági élénkülést, és túl az ötvenen a nők jó részének sem kell majd munkanélküliségtől tartaniuk.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.