Se lenyelni, se kiköpni

„A részletek véglegesítését követően a két ország minisztériuma között napokon belül rendeződik a helyzet. Megoldva ezzel az állampolgárok egyik égető problémáját! Örülök, hogy a sok befektetett munka és tárgyalás meghozta az eredményt!” – áradozott a kormánypárti politikus.

Azóta több mint egy hét telt el, de e sorok írásáig nem látszik nyoma annak, hogy tényleg rendeződött volna a helyzet. Sőt, inkább úgy tűnik a mögöttünk hagyott nagy csöndben, hogy Szlovákia se lenyelni, se kiköpni nem akarta a magyar védettségi igazolványokat, amelyek csak az egyik oltás időpontját tüntetik fel, és az oltóanyag fajtája is hiányzik róluk.

Vagyis a hivatalos protokoll alapján elvileg maradniuk kellett volna különféle méretű és színű sorompóknak a határokon, a gyakorlatban azonban mégis szabad az út. Az elmúlt héten a rajkai átkelőn legalábbis csak mutatóba akadt egy-egy szlovák rendőr, és sem a magyar, sem a szlovák rendszámú autókat nem állították meg. Magyarország felé is elég volt messziről felmutatni az okmány sziluettjét, hogy a fülkében ülő magyar rendőr unottan legyintsen: tovább, tovább!

Ember legyen a talpán, aki követni tudja ezek után, hogy mi, merre, hány méter. Az egész kontinens ebben a dagonyában csúszkál, esik-kel már régóta. Illetve azért mégsem teljesen. Az az Európai Unió, amely tehetetlenül nézte végig a sajtó, a közpénzek és az uniós pályázati források einstandolását, a közvagyon kiszervezését, az ügyészségek és a bíróságok függetlenségének megnyirbálását, a hűbéresi kör pofátlan gazdagodását Magyarországon, most kaján vigyorral vesz gyönge elégtételt. Már eddig is több tagállam nyisszantotta ketté szimbolikusan a magyar plasztik védettségi igazolványokat, kijelentve, hogy azok semmit sem érnek: a keleti vakcinával oltottak számukra olyanok, mintha nem is léteznének. Csakhogy nem a regnáló hatalmat büntetik ezzel, hanem magyarok millióit, akik az év első harmadában nem válogathattak az oltások közül.

Orbán közben, köszöni szépen, jól van. A magyar miniszterelnöknek nem számít, hogy teátrálisan őt is éppen a kínai Sinopharmmal oltották. A minap is ott mosolyoghatott kényszeredetten Boris Johnson oldalán Londonban. Az átlagmagyar meg a végén még vakarhatja a fejét, ha uniós polgárként újra élvezni szeretné a határtalan, könnyített utazást Európában. Bár a kormány szerint „a magyar védettségi igazolvány digitális verziója június 15-ig tartalmazni fogja az oltás típusát és mindkét oltás dátumát, így megfelel majd az uniós szabályozásoknak. A digitális változat alkalmas lesz az uniós zöldkártya kiváltására, és a kabinet reményei szerint végül a magyar oltási igazolványt is el fogják fogadni az EU-ban”. Meglátjuk majd, hogyan és milyen feltételekkel. A puding próbája az evés.

Mindenesetre furcsa világot élünk. Egyik ország a másik után jut el lassan az oltási hajlandósági plafonhoz, előbb-utóbb hegyekben állnak az oltóanyagok a raktárakban, és amiért a fejlett országok az év elején még ölni tudtak volna, most majd nagylelkűen elajándékozzák. Milliószám juthatnak a fel nem használt vakcinák nyugatról a világ másik felébe. Az áhított nyájimmunitást közben valószínűleg nem minden helyen fogják elérni, mert még mindig sokan idegenkednek a vakcináktól. Nem csoda, hiszen olyan ország is akad, lásd Szlovákiát, ahol az amatőr, botcsinálta kormányzati kommunikáció is hozzájárult ahhoz, hogy sokakat eltántorítson az oltástól. Ezért még az is előfordulhat, hogy hiába lesz végül széles körben elfogadott vakcinaútlevél a kontinensen, csak átmenetiek lehetnek a könnyítések. Mert a mai tendenciák alapján ősztől nem lehet kizárni a Covid újabb hullámát minden egyes EU-tagországban.