SaS-kabaré

Egy politikus és egy közgondolkodó alapjában véve jelentéktelen, túlelemzett összecsapása. Az SaS a trumpizmus jegyében tömegpárttá szeretne válni, átszabja profilját, az értelmiség pedig nem tud mit kezdeni azzal, hogy minden fontos politikus hátat fordít neki. A Sulík–Havran-vita apropója egy alapesetben mínuszos hír: az SaS elnöke beperelte a pozsonyi filozófust, mert az egy blogbejegyzése miatt fasisztának nevezi őt. A két közszereplő a vita során egy darabig elmonfondírozott azon, valójában mit is jelent fasisztának lenni, Havran szóvirágokkal és fejtegetésekkel bizonygatja intellektuális fölényét, Sulík sarkos kifejezésekkel hangsúlyozza, hogy ő a nép egyszerű, világos megoldásokat kínáló politikusa, miközben a közönség szórakozik. Egy újabb epizód a szlovákiai politika tragikomikus jelenéből – egy elméleti és gyakran csúsztatásokkal teli vita olyan problémákról (most épp a fasizmus filozófiája), amelynek gyakorlati értelmezése problémás, széles körű társadalmi kampányt építeni rá nem lehet, gyakorlati megoldásokat nem kínál, cserébe lehetőséget ad az összeveszésre és a hosszú blogbejegyzések, illetve ellenblogbejegyzések írására, meg pár lájkra az interneten. Szlovákiai magyar dimenzióban talán a „kebabbotrányhoz” lehetne hasonlítani. És ami szomorú: a Sulík–Havran vita egy olyan találkozó volt, amelynek az ellenzéki politizálás kereteit kellene megadnia.

Az SaS ideológiája teljesen megváltozott, az eredeti, fiatalos és trendi témákra építő liberális rétegpártból Sulík egy populista tömegpártot kíván felépíteni. Még az is lehet, hogy sikerrel jár – az SaS csak így tudja megszólítani a politikából kiábrándult, új és határozott politikusokat áhító rétegeket, akiknek az egyház- és tradícióellenesség, a klasszikus emberi jogok, vagy a marihuána legalizálása nem mond semmit. Helyette a gazdasági fellendülésről és az állam szétlopásával eltöltött évek felelőseiről szeretne hallani. A városi értelmiségnek szüksége lenne egy pártra és szakemberekre, akik képviselik, felvállalva a nyitottságot, a szociális érzékenységet és az Európa-barát irányultságot. Ilyen párt jelenleg nincs. A választások előtt az egyre inkább populizmusba hajló SaS mellett a Híd szeretett volna ilyen lenni, de hasonló elveket hitelesen kommunikálni egy koalícióban az újszerű bájától egyre inkább megfosztott SNS-szel és Robert Fico radikalizálódó Smerével még a szlovák célközönség felé se lehet, nemhogy a kiábrándult szlovákiai magyarok irányába.

Új alternatíva egyelőre csak az elvek mentén formálódik, hiteles párt nincs, Andrej Kiska továbbra is „csak” államfő, nem pedig az ország sorsát érdemben irányító politikus. Vezetők és koncepció nélkül pedig maradnak az apró sikerélmények – például ki lehet kiáltani erkölcsi győztesnek egy filozófust, mert jót vitázott egy pártelnökkel. Aki egyébként ellenzéki, és semmi hatása nincs arra, merre tart az ország.