Saron – de kivel?

Izraelben bejött a papírforma, a jobboldali Likud a vártnál is több mandátumot szerzett, megint Ariel Saron alakíthat kormányt. A baloldal veresége súlyosnak mondható, bár a nagy rivális, a Munkapárt az előrejelzések szerint akár többet is veszíthetett volna. A baloldal veresége akkor szembeötlő, ha a Munkapártot és a másik formációt, a Merecet együtt nézzük. Tehát a keddi előrehozott választások eredményeként nem az a fő kérdés, hogy ki, hanem az, hogy kivel. Saron hasonló egységkormányt szeretne, mint amilyen a múlt év őszéig működött, de Amram Micna, a Munkapárt elnöke, haifai polgármester máris közölte, hogy nem lép be az új Saron-kabinetbe. (Mivel a bonyolult kormányalakítási tárgyalások csak most kezdődnek, Micna szavai nem tekinthetők véglegesnek, annál is inkább, mert a pártjában sem túl nagy a tekintélye.) A számok logikája szerint Saron bármikor alakíthatna stabil kabinetet a vallási és kisebb szélsőséges pártokkal. Ettől azért ódzkodik, mert az nemzetközi bírálatokat váltana ki, még az USA sem örülne neki a kényes közel-keleti helyzet miatt. A tapasztalatok szerint a szélsőségesek még mindig nagy árat kértek a támogatásért cserébe. Valószínűleg megkerülhetetlen lenne az elég erős ultraortodox Sasz (a Tóra őrzői) is, amely vallási pártként például az oktatási tárcára biztosan igényt tartana; és sorozatos zsarolási kísérleteivel már többször okozott válságot. És itt lép be a képbe a harmadik politikai erővé előrelépett, centrumpártnak tekintett Shinui (Változás). Jó lesz megtanulni ennek a pártnak és vezetőjének, a magyar származású Yosef „Tommy” Lapidnak a nevét. Az elkövetkező hetekben mindenképpen fontos szerepe lesz az izraeli politikai életben, majd meglátjuk, be tudja-e tölteni a mérleg nyelvének szerepét. Érdemes róla néhány szót ejteni. A populistának kikiáltott egykori újságíró azzal szerzett voksokat, hogy a védelmi kérdések helyett a szociális ügyekre helyezte a hangsúlyt. Hírügynökségek – eléggé leegyszerűsített – jellemzése szerint nem szereti az arabokat, ami közel hozza őt Saronhoz, és nem szereti a vallási, az ultraortodox pártokat, ami Izraelben nem túl taktikus, hiszen ez utóbbiakat sokan nem szeretik, csak nem mondják ki. Ő viszont kampányában parazitáknak nevezte az ultraortodoxokat, hangsúlyozva, ha kormányra kerül, az állam és az egyház szétválasztására fog törekedni. Egy kis ízelítő legutóbbi, a Népszabadságnak adott nyilatkozatából:

„A Shinui nem a vallás ellen szól, hanem azok ellen, akik kihasználják a vallást. Az ultraortodoxok nem vonulnak be a seregbe – egy olyan országban, ahol minden egészséges férfi három és minden hadra fogható nő két évet szolgál. Több mint százezren vannak köztük olyanok, akik 30 éves korukig nem dolgoznak, sőt az állam fizet nekik azért, hogy a Tórát tanulják. Viszont a nem vallásos fiatalok adóznak és még fizetniük is kell az egyetemért. Az ultraortodoxok 80 százaléka nem dolgozik, és nem adózik, ez gazdaságilag elfogadhatatlan.” És végül Lapid kijelentette, hogy ő is egységkormányt szeretne a Likuddal és – Micna kijelentései ellenére – a Munkapárttal, egyedül az ultraortodoxokkal nem kötne semmi szín alatt koalíciót, „mert velük nem tudnánk megvalósítani programunkat”. Nos, Saronnak feladták a leckét.