Ruskóék buzgólkodása

Szeretem a makacs embereket, akik nem nyugszanak addig, amíg be nem bizonyítják az igazukat. Pavol Rusko miniszter úr és csapata is ilyen. Addig-addig tüsténkednek, amíg rá nem kényszerítik az egyházakat, hogy vegyék lajstromba vagyonukat. Hogy mi célból, rejtély. Arról nem nyilatkozik Eva Černá, az ANO egyik frontembere, aki magáévá tette az ügyet. S mivel az egyházak nem hajlandók engedelmeskedni, most kitalálták, törvényt kell alkotni, amely kényszerítő erővel bír és megregulázza a rakoncátlan papokat. Elképzelésük szerint a parlament már a márciusi ülésén foglalkozhat az akut, halasztást nem tűrő üggyel.

A dolognak több szépséghibája van. Egyrészt az egyházak négy évtizedes használat után kapták vissza ingatlanjaikat, és a kommunista korszakban lerohasztott épületek felújítása hatalmas áldozatokat kíván, miközben a hívek igen szerény „egyházadót” fizetnek. Mégiscsak felháborító, állítja az ANO, hogy az állam évente egymilliárddal támogatja az egyházakat, és semmit nem kap vissza. Ez az érvelés is sántít, hiszen nem egymilliárdot, hanem kb. 850 milliót fordít az állam főleg a papok bérére, másrészt az egyházakra is vonatkozik az ingatlanadó, ami, ha mindenütt behajtják, legalább hatvan milliárdos bevételt jelent az államnak. (Vagy a megyéknek és az önkormányzatoknak, ami a lényeget tekintve ugyanaz; ennyi tehertől mentesül a központi költségvetés.) Valószínűleg innen fúj a szél: Ruskóék szeretnék tudni, mennyivel lehet megpumpolni az egyházakat.

Az egész buzgólkodás meglehetősen erkölcstelen, mert a társadalomban még mindig élénken élő egyházellenességre épül. Az erre rájátszó, naponta elhangzó nyilatkozatok az ötvenes évek gyakorlatát idézik, amikor a „zsíros papokat”, a kommunista önkényuralom ellenlábasait ki kellett vonni a forgalomból. De erkölcstelen azért is, mert „célirányos” törvényt javasol, ami egy jogállamnak nem válik díszére. Szerencsére úgy tűnik, Ruskóék magukra maradnak a nagy igyekezetükkel, mert a KDH és az MKP támogatására nem számíthatnak, és a HZDS is jelezte, hogy nem támogat ilyen elképzelést. Még a kommunisták sem siettek (érthető okokból) sűrű bólogatással ministrálni ehhez az aktushoz. Persze, az is elképzelhető, hogy az ideológiák és világnézetek tyúkpörének látszó, a KDH felé lövöldözött mérgezett nyilak mögött az az egyszerű szándék munkál, hogy az ANO szavazatokat szerezzen a magát katolikusnak tartó, ám sikeresen hitetlenné züllesztett társadalom polgáraitól, hiszen a közvélemény-kutatások szerint az ANO igencsak a parlamenti küszöb tájékán lavíroz. Mindenesetre üdvösebb lenne, ha a liberális kispárt az állam és az egyház szétválasztását szorgalmazná ekkora vehemenciával, hiszen másfél évtized alatt ez ügyben nem történt semmi.