Rothadt zöldséget a minisztériumi porta elé!

A cikk megírása előtt interneteztem, de nem történt csoda. Pedig a héten mezőgazdasági miniszterünk a vidéki MKP-s képviselők szervezésében magyar zöldségtermesztőkkel találkozott. Lapunk tudósítása szerint nagyon okos dolgok hangzottak el. A miniszter azt tanácsolta a termesztőknek, hogy a túlélés érdekében fogjanak össze. Erre bizony szükség is van, hiszen idén százával szántották be fogcsikorgatva a termést, de egy sem akadt közülük, aki néhány pótkocsi rothadt zöldséget a minisztérium portája elé zúdított volna. Pedig külföldön ez elég gyakran megesik. A miniszter úr egyébként okosakat mondott, sőt ezentúl gyakrabban találkozik a termesztőkkel, akik a minisztériumi bizottságokba is beülhetnek. Itt azonban egyelőre megáll a tudomány. Jobb helyeken, például Magyarországon, ahonnét az MKP-s politikusok továbbra is konokul elutasítják a tapasztalatok átvételét, a minisztérium tett is valamit: módszertant dolgozott ki a termelői-értékesítői szervezeteknek, mintaprogramokat indított, támogatásokat oszt. Talán még azt is keresik az állami fizetésből élő szakértők, vajon mitől annyira olcsó a lengyel zöldség. Nem baj, gondolhatnánk, majd az EU segít, hiszen az említett találkozón is sűrűn emlegették az ottani tapasztalatokat. És itt jött az internetezés. Az unió segítene is, csak éppen az MKP-s minisztérium júliusban törölte a szlovákiai támogatási listáról a zöldség- és gyümölcstermesztést. Az említett táblázat tegnap ugyanolyan rusnya volt, mint fél évvel ezelőtt. Egyszóval: a miniszter úr egyelőre csak a szájával támogat, a kezét csukva tartja. Nem tudni, mikor lesz ez másképp. Egy-két zöldségszállítmány a minisztérium vagy az MKP-székház elé talán gyorsíthatná a folyamatot.

Az év eleje egyébként nem nézett ki rosszul. A központi áremelések ugyan kissé durvábbra sikerültek, mint azt korábban ígérték, de a boltok hosszú évek óta először egyáltalán nem emeltek. A legjobb hazai gazdasági hetilap szokása szerint közölte a világ idei gazdasági kilátásaival foglalkozó nemzetközi mellékletet. A velünk foglalkozó bevezetője fe-lettébb érdekes témák egyvelegévé állt össze, jó érzés volt olvasni. Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a gazdaságban, a pénzpolitikában és az ellátó rendszerek reformjában olyan folyamatok zajlanak, amelyeket sok országban irigykedve figyelnek.

A héten közelebb kerülhettünk annak a kérdésnek a megválaszolásához is, mekkora azoknak a köre, akik már érzik ezt a fene nagy gazdasági fellendülést. Egy uniós felmérés kiderítette, bizony mi vagyunk az EU legolcsóbb munkaereje. Egy hazai felmérésből pedig megtudhattuk, bár a megkérdezettek átlagfizetése már 17 ezer korona környékén jár, a legtöbben mégis csak a 8-10 ezer és a 10-12 ezer koronás sávban senyvednek, minden negyedik embernek pedig 20 ezer korona felett van a fizetése. 60 ezer korona fe-lett viszont már csak minden századik megkérdezett keres. Az eredményekre jócskán rávetül Pozsony árnyéka, hiszen a fővárosi 22 ezer koronás átlagbér elfedi az Eperjesi kerület 11 ezer koronáját. A jó nevű intézmény felmérése nem igazolta viszont a hivatalos statisztikát, amely szerint tavaly emelkedtek a reálbérek. Ellenkezőleg, a Trencséni kerületen kívül az árak emelkedése meghaladta a bérekét, keleten nem kevesebb, mint 5 százalékkal.

Egy másik felmérés pedig tudományos módszerrel igazolta, amit eddig is sejtettünk: a lakosság frusztrációja nyugatról kelet felé egyre nagyobb mértékű. Nyugat-Szlovákiában azért már látunk magunk előtt perspektívát, ellentétben a keleti részekkel, ahol a letargia az általános. A különbség fájdalmasan nagy. Pozsony környékén tíz megkérdezett közül csak egy érezte úgy, hogy az esélyei rosszabbak az átlagnál, a keleti országrészben viszont kilencen válaszoltak így.