Rossz és rosszabb

Miközben az avatatlanok számára teljesen áttekinthetetlenné váltak az iraki válság kapcsán folyó nemzetközi diplomáciai-politikai csatározások, hangsúlyozni kell, hogy a mára kialakult helyzetben igazán jó megoldás nem létezik. Választani csak a rossz és a rosszabb között lehet. Az eddigi tapasztalatok pedig azt mutatják, ha a politikai döntéseket a kisebbik rossz kényszere szülte, például a gyors béketeremtés érdekében, a konfliktusforrásokat ezzel párhuzamosan akarva-akaratlanul is hosszú időre bebetonozták. Az iraki válság mintha osztódással szaporodna, oldalvizén több kisebb-nagyobb válság is keletkezett.

A legszembetűnőbbek: a konfliktuskezelés eddigi mechanizmusainak válsága, Európa megosztottsága, a francia–német–orosz tengely és Amerika szembenállása. Ez utóbbi hosszabb távon sokkal nagyobb hatással lehet a nemzetközi politikára, mint az iraki háború kérdése. Pillanatnyilag leküzdhetetlennek tűnik a Biztonsági Tanácsban kialakult megosztottság. Párizs és Moszkva az utóbbi napokban annyira belelovalta magát a vétóba, hogy hatalmas presztízsveszteség nélkül már aligha táncolhatnak vissza. Ez főleg a franciákra érvényes, az oroszok sokkal pragmatikusabbak, a gazdasági pecsenyéjüket sütögetik, Chirac viszont Franciaország nagyhatalmi státusának visszaszerzése érdekében indított nagyon kétes kimenetelűnek látszó politikai játszmát. Amerika pedig a háború mellett kötelezte el magát olyan messzemenően, hogy már szintén nem táncolhat vissza. E látszólagos patthelyzetből logikusan az következne, hogy a várható vétó miatt az amerikaiak ENSZ-felhatalmazás nélkül, rövid időn belül megindítják az inváziót – egyes katonai szakértők szerint talán már a jövő hét elején. A hat bizonytalan, nem állandó BT-tag kedd esti javaslata, amely április végéig tolná ki Szaddám számára a határidőt, politikai és főleg katonai szempontból az USA számára elfogadhatatlan. Abból kell kiindulni, hogy Washington mindenképpen meg fogja dönteni a Szaddám-rezsimet, tehát az erő alkalmazása biztos. Az említett patthelyzet pedig azért látszólagos, mert elméletileg van kompromisszumos megoldás. Az a brit javaslat, amely a jövő hétfő, tehát március 17-e helyett maximum a hónap végéig tolná ki a határidőt az iraki rezsim számára. S mivel eddig Moszkva és Párizs is azt hangoztatta, hogy Szaddámnak maradéktalanul teljesítenie kell az 1441-es határozatot, arcuk elvesztése nélkül mondhatnának le a vétó alkalmazásáról.

Azt senki sem várná el tőlük, hogy megszavazzák a módosított amerikai–brit–spanyol tervezetet, elég lenne tartózkodni és nem vétózni. Ehhez a jövő hét elejére beígért újabb Blix-jelentés is szolgálhatna nekik politikai munícióval – a mankó csúnya kifejezés. Persze mindennek van egy alapvető feltétele: el kellene dönteni, hogy az iraki válság megoldási lehetőségeit tekintve melyik a kisebbik rossz.