Rendezkedjünk be a jövő évi túlélésre

Ők már túl vannak a nehezén, most rajtunk a sor a túlélésben. A kormánykoalíció a parlament decemberi ülésén a költségvetést és a nyugdíjreform második pillérét jóváhagyva teljesítette idei vállalását. Igaz, ez most sem ment könnyen. Az állami költségvetésnél először a koalíciós pártokat kellett kielégíteni 850 millió koronával, azután a renegát Šimkóékat 300 millióval, de túl vannak rajta. Šimkóék játszadozásának ezúttal dél-szlovákiai hatása is van. 100 millió koronát ugyanis a Kassa és Miskolc közötti autópálya tervezésére hagyattak jóvá. Erről eddig a közlekedési minisztériumnak az volt a véleménye, hogy majd csak akkor foglalkoznak a témával, ha a magyarok valóban megközelítik a határt, hiszen nálunk sík terepen nem akkora gond megépíteni 19 kilométernyi szakaszt. Azt, hogy mennyire bíznak a merész magyarországi tervek megvalósulásában, jól mutatja, hogy a 2006-ig szóló uniós támogatások programjába nem foglalták bele ezt a beruházást.

A második pillér elfogadása is mindennek nevezhető, csak elegánsnak nem. Hová tűnt az év elejei nagy eszme a generációkon átívelő döntés össznemzeti konszenzusáról meg a szimpatikus nyugdíjtörvényről. Még az oly annyira körbeudvarolt Tkáčék sem tartották fontosnak, hogy igennel szavazzanak. ĺgy azután a történelmi törvényt csak akkor tudták megszavazni, amikor sikerült összeszedni elegendő koalíciós képviselőt a büféből és a lobbitermek mélyéről. Mert hát közben ment a nagy posztosztás; ekkora politikai hátterű jól fizető állásbörzére utoljára a kilencvenes évek elején volt lehetőség. Ez érdekes nyilatkozatokat szült, amikor politikusaink kitartóan állították, hogy márpedig ez politikamentes, közben pedig végig arról beszéltek, hogy kinek mennyi jelöltre van joga. Egyedül Kaník húzta ki magát ez alól, meg is kapta érte a magáét. De végül is túl vagyunk rajta, igaz, még nem nagyon tudjuk, miként is győzhetők meg az emberek, hogy ilyen körülmények között mégiscsak lépjenek át a magán-nyugdíjpénztárakba. Mert az új nyugdíjalapok csak akkor lesznek működőképesek és főként megfelelően fialók, ha elegendő tőkével rendelkeznek. Márpedig ha csak a választási lehetőséggel nem rendelkező pályakezdők pénzéből fognak szaporodni, akkor nagyon hosszú folyamat elé nézünk. De ez már a profi marketingkampány-tervezők dolga lesz. Igaz, a Smer nekik is feladta a labdát azzal, hogy közölte: hatalomra jutása után megszünteti a második pillért. Ezt nyilván csak az általa annyira óhajtott, előrehozott választások miatt tette, de így is elég rettenetesen hangzott.

A kormánykoalíciót pedig várják a jövő évi új kihívások. Ha abból indulunk ki, hogy a csatlakozásig, vagyis kb. nyárig senkinek sem érdeke a kormány megbuktatása, akkor következő lépésként elfogadják Zajac puzzlecsomagját, és áprilistól az is életbe lép. Pedig az van akkora durranás, hogy megér legalább egy kormánybukást. Az egészségügyi reformmal néhány év múlva valahogy úgy leszünk, mint a magyar közgazdák a Bokros-csomaggal. Bokros Lajos nevét még ma sem illik nyilvánosan szemforgatás nélkül kiejteni, szűkebb körben viszont nem nagyon akad olyan, aki nem adna neki igazat.

A kormánykoalíció tehát elégedetten ünnepelhet, nekünk viszont most következik a neheze. Az év elejei áremelések listája is elég rémes, de most a sok változással terhelten még nyomasztóbb lesz a helyzet. Eléggé elképesztő látni, amint néhány nappal a hónap végi ünnepsorozat előtt sem tudják még sok helyen, miként is fogják intézni az ügyfelek dolgait januártól. Vértezzük tehát fel magunkat nagy türelemmel az első hónapokra, és gondoljunk arra, hogy ha nem is feltétlenül ilyen lovat akartunk, ezért előbb-utóbb mégiscsak rendeződnek a viszonyok, és az új rendszer jobb lesz, mint a régi. Még akkor is, ha a jövő évi ismeretlentől való félelem ezúttal az Európai Unió legpesszimistább országává tett bennünket. Közben pedig a lakosság több mint háromnegyede borzasztóan várja az eurót, pedig ha majd megérkezik, egy ideig abban sem lesz örömünk, erről elég megkérdeznünk az eurózóna bármelyik lakosát.