Reformátorok egykor és most

Sokan ma is példaként tekinthetnének a reformátorra. Korunk politikai vezetői valahányszor „reformokat” hirdetnek, többségében csak a folyamatos megszorításokat célozzák meg. A lényeg azonban változatlan marad.

Sajnos Richard Sulíknak az Európai Unió megreformálását célzó Manifesztuma is ezt a szemléletet tükrözi. Az SaS vezére által jegyzett dokumentum egyenlő egy multinacionális vállalat átfogó megszorító csomagjával. Sulík csakis intézményi és gazdasági szempontokból prezentálja a „reformjait”, amely alatt a kevésbé hatékony és fölöslegesnek ítélt (a kettős hatáskörök miatt) központi testületeket, tanácsadói bizottságokat és programokat érti. Az irat ugyan tartalmaz bizonyos megoldásokat, ám azok marginális jellegűek: csak az EU-s intézmények ráncfelvarrásával foglalkozik, a mélyebb tartalmakat viszont nem érinti. Sulík nem is törekszik arra, hogy egy új EU-s szemléletet mutasson be a hazai politikai diskurzusban, hanem egyszerűen beleáll a hagyományos nemzetállami EU és a föderatív EU vitába, mégpedig az előbbi mellé. A reakciók nem maradtak el: a Progresszív Szlovákia tagjai és a DenníkN újságírói alapos kritikával illették, ráadásul az SaS vezérét egyenesen Geert Wilders és Orbán Viktor hazai képviselőjének állították be. Nem tisztem senkit sem védeni, ám a bírálók hibás szemszögből közelítik meg Sulík elképzeléseit. Az ő szemükben az SaS vezére még mindig ugyanaz a szakpolitikus, aki annak idején kidolgozta az egykulcsos adórendszert, és nem értik az irányváltás mögötti okokat. Holott az SaS EU-szemlélete a Radičová-kormány bukása óta teljesen nyilvánvaló: egy nemzetállami szinteken erős Európát támogat. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos mértékű hatáskörátadást fogad el, elkerülve azt, hogy Szlovákia a brüsszeli hatalmi játszmák elszenvedője legyen. Az SaS emellett azonban teljesen EU-párti, hiszen szerinte Szlovákia csak e közösségben lehet hosszú távon sikeres.

Azonban Sulík és bírálói sem foglalkoznak a legfontosabb problémákkal. Az EU hatékony reformja nem lehetséges csakis intézményi szinteken. Nem mehet végbe anélkül, hogy ne érintené a közösségek EU-ról vallott felfogását, és a reformerek ne ajánlanának egy széles körű és hosszú távon megfogható víziót (mint az európai álom). Egészen 2008-ig javarészt a tagállamok kormányai felől érkeztek a kritikus vélemények Brüsszelbe. Azóta már a lakosság részéről is sorra jelentkeznek a negatív hangok, amelyek nemrég a brexitben csúcsosodtak ki. Bár az SaS-elnök Manifesztumának bevezetője lutheri szándékokat sejtet, sajnos nem tud kitörni e rendszerváltás utáni szemléletből. Ugyanakkor az SaS-nek legalább van egy részletekbe menő szakpolitikai szemlélete az Európai Unióról, szemben a többi párttal, amelyek leginkább aktuálpolitikai érdekeik mentén értelmezik az elmúlt évszázad legfontosabb európai vívmányát. Sulík olyan diskurzust indíthat el idehaza, amely elvezethet egy tudatosabb Európa-kép kialakításához és az olyannyira kívánt reformokhoz.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa